Pásztornap Muzslyán


Tizenkilenc évvel ezelőtt a Rémusz Hagyományápolók Egyesülete felvállalta azt, hogy megőrzi ezt a hagyományt, megmenti a pásztorkodást a feledéstől

Az évek során Muzslya lakossága, fiatalok és idősek egyaránt, minden ősszel nagy érdeklődéssel várják a Pásztornapot, amikor a helyi civil szervezetek összefogásával bemutatják, milyen is volt ez az ősi mesterség, mi minden fúződött hozzá.

– Ezen a tájon sok pásztor volt, mivel a betelepített lakosság földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Mostani célunk, hogy ezt a mesterséget, a régi szokásokat ne hagyjuk feledésbe merülni, tovább ápoljuk és a fiatalabb korosztálynak átadjuk őket, mert mint ahogy tudják, akinek nincs múltja, annak nincs jövője sem – mondta Bacsó Mihály, a Hagyományápolók elnöke.

Az október közepén megtartott Pásztornapnak több kísérő rendezvénye is volt. Már a délelőtti órákban megtartották a gazdag kultúrműsort: pásztorjátékokat mutattak be, a zenészenk gondoskodtak a jó hangulatről. Megtartották a hagyomáyos és elmaradhatatlan birkapaprikás-főző versenyt, de volt pásztorételek, sütemények szemléje, pálinkaverseny is. Az esti juhászbál pedig a koronája volt ennek a rendezvénynek.

A pásztornapot Pintér Annamária, a VMSZ tartományi képviselője nyitotta meg:

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy megnyithattam ezt a pásztornapot, valamint, hogy a Rémusz Hagyományápoló Egyesület veszi azt a fáradságot immár 19 éve és megszervezi ezt a gyönyörű eseményt. A hagyományápolás nagyon fontos. Hogy a fiatalabb generációk is átvegyék az elődeink szokásait, hagyományait, de még fontosabb, hogy a fiatalság azt tovább folytassa és vigye, valamint hogy tudja, hogy az őseik miként tartották meg szokásaikat, identitásukat.

A Sötét házaspár az idén is jelen volt a pásztornapon. János és Erzsébet a kis kunyhó mellett ültek és tették a dolgukat. Pásztor étel a tarhonya volt, valamikor szabad tűzön főzték. Mi minden került még itt az asztalra?

– Házi kenyér, tökös málé, birsalma, szilva, alma, szőlő, paprika. Meg még pálinka is. A kunyhót, ahol meghúzódhattak, amikor kint vigyázták a teheneket, disznókat, birkákat, nádból csinálták. Ha fújt a szél, esett az eső, oda bújtak be a pásztorok, juhászok.

Erre az alkalomra felvették a hagyományos öltözéket is, ahogy régen szokás volt.

– Hát igen. Régen csak vasárnap vették fel az ünneplő ruhát. Különben mindig, egész héten hétköznapi ruhában jártak. Nem volt az szakadt, tisztán is tartották, amennyire lehetett. Itt a nagykendő is a vállamon, a többi pedig, a többrétű szoknya, kötő, kendő, bocskor, fuszekli, bundás sapka a férfiakon. Igen, így vagyunk felöltözve – mondta Erzsébet.

Főleg a gyerekek örömére, Budai Zoltán az idén is elhozta a jószágai közül a legszelídebbeket: egy tokjót meg egy négy hónapos kis szamarat.

Sziveri Ervin kancsikakészítéssel foglalkozik, amit most a pásztornapon be is mutatott. Valamikor a kanászok, juhászok, csikósok használták a kancsikát, mint eszközt, amivel hajtották a jószágot, de hát ma már pillantásszerűen megváltozott minden. Most már többen dísznek használják, a falakat ékesítik, nagyapák az unokáknak itt-ott vesznek ajándékul. De akkor is megmarad valami – ajándék, mely emlékeztet.

  • Kónya- Kovács Otília