Palatinus Aranka kutatása nyomán.

   Írásom témája a falunk határában lévő tanyavilág a betelepítésétől napjainkig. Történeti visszatekintés eleinkre: kik voltak ők, hogyan és milyen föltételek mellett éltek egykor, annak idején az Isten háta mögötti tanyavilágban. Igyekszem bizonyítani, adatokkal alátámasztani, hogy a muzslyai réten a tanyavilágban, előbb volt élet, mint az 1890-ben telepített faluban. A Bánfalu-ban már a középkorban létezett élet. A Bántelek-pusztán uradalmi birtokok, úri lakosztályok voltak és a Fűztelepen Vadászkastély cselédlakással és melléképületekkel. Bemutatom a tanyavilág területi részeit, jellegzetességeit.

   A tanyavilágban élőknek bármilyen nehéz volt az életsorsuk, a megpróbáltatások idején nem keseredtek el, újra és újra talpra álltak. Tovább folytatták. Ápolták hagyományaikat és azt tovább adták. Az adatközlők a betyárvilágot, oly nagy lelkesedéssel a szájhagyomány alapján megmentették a feledéstől. Elmondták a hagyományok ápolását, az ünnepi szokásokat, a deonicai búcsú szokáskultúráját – milyen volt régen és milyen most. Életmód a tanyavilágban: étkezési szokások, heti étrend nyáron és télen, az italfogyasztás, mivel foglalkoztak, s mi maradt meg mára a régi tanyavilágból.

Sörös Antal ifj. és családja a tanyán

  A határ csatornahálózata a település után 1917-ben keletkezett, ekkor 72 tanyatelepet osztottak ki a muzslyaiak között. A 72 parasztcsalád rövid idő leforgása alatt kiépítette a takaros, csinos tanyáikat. A tanyák koszorúszerűen ölelték át a muzslyai határt. A tanyaközpontban két iskolát is építettek, 2 km-es távolságra egymástól.

  Kanász-Csordás tanyán, 1952 tavaszán., Balról jobbra: Csordás András, Masa Mihály, Sörös Antal és Hallai István, Kanász Antalné, Csordás Andrásné, Masa Mihályné, Sörös Antalné és Hallai Istvánné. Kislányok: Csordás Bözsike, Sörös Ilonka, Masa Irénke és Sörös Rozika

   A nagybecskereki levéltárban őrzött eredeti kéziratok és „Torontál vármegye a XVI. XVII. XVIII. században és 1896-ban” című térképgyűjteménye, a Millennium alkalmával adták ki, bizonyíték arra, hogy a muzslyai réten előbb volt élet, mint az 1890-ben telepített faluban. A muzslyai határban, a tanyavilágban már a középkorban létezett élet, ezt nemcsak az adatközlők, hanem írásos dokumentumok is bizonyítják.

   „Felsőaradi. Azelőtt Tót-Aradácz. Nagybecskerek közelében fekvő nagyközség…Most Mihálffy Ödönné szül. Koronghy Erna, Szent-Ivány Zoltánné szül. Somoskeöy Jolán a helyég nagyobb birtokosai. A községhez tartozik Bántelek-puszta, melynek helyén a középkorban Bánfalut találjuk. E helységet több más birtokkal együtt a Maczedóniai Péterfiak és a Maczedóniai Dancsfiak 1454-ben elzálogosították a Ghymesi Forgách családnak. Ide tartozik még Szent-Ivány-tanya, és Sziget-tanya.”[1] (Maczedónia a vármegye szélén, a Temes mentén fekvő nagyközség volt). Az 1717. évi kincstári összeírásban és az 1723-25. évi gróf Merey-féle térképen a lakott helyek között, a nagybecskereki kerületben szerepelnek. Felsőaradi-t és Alsóaradi-t a kincstártól 1781-ben Kiss Izsák kincstári bérlő vásárolta meg. 1780-ban Mária Terézia a nevezetes agrárreformmal, amelyet erre a területre hozott meg, megkezdte a muzslyai határ betelepítését. Lukács Lázár földbirtokosnak ajándékozta Écskával együtt.

   „A középkorban Alsóaradi és Felsőaradi helység határában, a régi Torontál vármegye területén, egy Aradi nevű falut találunk, mely már az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben szerepel…A községhez tartozik Zoltán-major, mely azelőtt Sztári Aradácz néven volt ismeretes.”[2]

  A valamikori Zoltán-major a mai Vadászotthon épülete, hosszú éveken át Vadászkastély-nak mondták, cselédlakás és több melléképület tartozott hozzá. Gyümölcsfák, orgonabokrok és orgonafák vették körül. Az Első világháború ideje alatt (1914-1918) a kastély egyik szobájában a katonaság tartózkodott. Napközben elmentek valahová és este tértek vissza. Az adatközlő öregapja is velük ment, de nem közölhette hol jártak. A pincében fegyvereket tartottak. Az adatközlők nem tudták megmondani a tulajdonos nevét. Úri ember volt, gyakran vadászott és a Tiszán csónakázott, házvezető-, és takarítónője volt. A felszabadulás után elvették tőle az épület együttest. Napjainkban a muzslyai Vadászegyesület használati tulajdonába van. A rét közkedvelt és gazdag vadászterület: őz, nyúl, vaddisznó, fácán, fogoly stb. bővelkedik.

[1] Dr. Borovszky Samu szerkesztésében, Budapest, 1911. 46-47. o.

[2] u.o.16. o.

Hallai István ifj. (1934-2014) lovaival udvarukban. Deonicán született, 1986-ban költözött a faluba. Annak idején, ő utoljára hagyta el Deonicát.

   A tanyavilágban, több határrészt – tájrészt különböztettek meg jellegzetessége, a könnyebb és pontosabb tájékozódás végett. A lakosság adta, alkotta meg ezeket a neveket. A pásztorkodással kapcsolatos elnevezések arról tanúskodnak, hogy a muzslai földműves nép a határ nagykiterjedésű székszlatinás területét igyekezett kihasználni a jószágok tenyésztésére és legeltetésére. Csikósszaladó gyöp, a ménes legelőhelye, és ahol a lovakat futtatták – járatták vasárnap délutánonként. Csikóskopova, dúsabb fűvel borított legelőhelye a ménesnek.

   Kanászkút girince a disznócsürhe (konda) legelőhelye. Belsőgulya a hazajáró szarvasmarhák legelőhelye. Külsőgulya-puszta állandó helye és legelője a nem tejelő szarvasmarháknak. Hodáj a juhnyájak legelőterülete a hozzátartozó szárnyékokkal. Külsőkút a külső gulya itatóhelye. Szakulaji-gyöp a juhnyájak legelőterülete a hozzátartozó szárnyékokkal a szakulai község birtoka, a Kincstártól kapta valamikor régen Muzslya telepítése előtt. A legjobb minőségű legelőterület. Szent György napján április 24-én minden évben, a szakulai birkás gazdák oda terelték nyájaikat és ott tartózkodtak a beszaggatásig. November 11. Márton napja a pásztorok napja, ekkor van a birkák elszámolása.

   Téglás-gyöp. Bántelek-pusztának az a területe, ahol a téglagyár volt. Égették a téglát szabad eladásra, és pl. a templom építéséhez: a Mária Szent Neve templomot 1902-ben szentelték fel, az 1917-ben a határban lévő két iskola és az 1936-ban a deonicai iskola felépítéséhez. Május utóján megsül a fű rajta és a terület olyan vörös, mint a tégla. Minden dűlőnek, kútnak, hídnak, csatornának stb. megvan a maga megnevezése, sorolhatnám a végtelenségig. A földműves szövetkezetben ledolgoztam tizenöt munkaévet, gyakran megfordultam a tanyavilágban így a megnevezések helyszíneit is pontosan tudtam. Napjainkban másképpen van, a tagosítással a határrendezéssel a legtöbb dűlőút megváltozott és a gémeskutak, pumpás kutak kiapadtak.

   Fűztelep (határrész). Árvíz elleni védelem céljából telepített füzes. A füzes közelében van a Vadászkastély. Annak idején, a Vadászkastély melléképületeiben feldolgozták a fűzfavesszőt és kosárfonó műhely működött 1947-ig. Különböző használati tárgyakat készítettek, többek között különböző kosarakat, székeket és asztalokat. Az árut a Tiszán hajón vitték a vásárokba, de megrendelésre is készítették. Tíz-tizenöt munkás dolgozott. Aradáctól egészen a Holt-Tiszáig sárga, piros kendervessző ültetvények voltak. A kanális-partokon és a Tisza-mentén sárga- és fehérszínű fűzfák nőnek. Két szeszgyár és ecetgyár működött. A fiatal legények és lányok dolgoztak ott. A határ vízi növényzete: a gyékény, káké, három élű sás, jó minőségű nád és vízimadarak tarkítják

   A középkori Bánfalu létezéséről három halom tanúskodik: a Viola-halma, Rúzsa-halma és a Debela-humka (ez a legmagasabb). Mélyszántás alkalmával mindig a felszínre kerültek cserép- és edénydarabok, használati tárgyak. A Debela-humkán többször voltak ásatási kísérletek agyagedényeket, használati tárgyakat találtak. Eszközök hiányába az ásatások abba maradtak. Bánfalu illetve Bántelek-puszta emlékét a Bánteleki-kereszt őrzi, keletkezéséhez több legenda fűződik.

   Az adatközlőim elmondása szerint a Szent-Ivány-, a Sziget-, és a Meleghy-tanya is kitűntek a tanyavilágban lévő épületektől. Az aradáci sürgönykarók mentén, a Bántelek-i magaslaton álltak. Gyümölcsösök és szőlőskertek övezték. Valódi kis kastélyok, úrilakok voltak, a grófok, nemesemberek nyári rezidenciáira hasonlítottak. Magasabb épületek, több lépcső vezetett a házba, magas ajtók, tágas szobák. A falakon kitömött gazdag gyűjteménye volt az Afrikából hozott vadász trofeáknak. Könyvtárterme óriási könyvállománnyal, a tanyavilágban élők könyveket kölcsönöztek olvasásra. Leghosszabb ideig a Meleghy-tanyán volt élet.

Mit hozott a nyuszi Mézes-falvára? 1951 húsvétján. Sörös Ilonka és Hallai István.

   Mézesfalva, (határrész) a határ Északi oldalán, a holt-tiszai gátőrház közelében van. Hét házból álló, karéjszerűen elhelyezkedő tanyacsoport: Kanász-, Jaksa-, Sörös-, Bélák-, Séra-, Kurunci- és Csábi-tanya. Szorgos emberek művelték földjeiket, a háztáján gyümölcsösök, szőlőskertek, veteményesek és méhkaptárok voltak. Mindent kitermeltek, a felesleget a nagybecskereki piacon értékesítették és házakhoz hordták. Nagyjószágot (sertés, fejőstehén) és aprójószágot (kacsa, liba, baromfi) tartottak. A boltba kocsi kenyőcsöt, petroleumot és sót vásároltak. A kristálycukrot a kitermelt cukorrépa árába kapták. A Csábi-tanya a Vadászkastéllyal volt határos. A muzslyai méhészek ide táborozták le méheiket a füzes közelsége miatt, azért nevezték el Mézesfalvának.

   Betyárrét (határrész). A betyárvilág emlékét őrzi. A Tisza töltés és a Körcsatorna közötti nádas, mocsaras területbe bevették magukat a betyárok, és onnan üzengettek a muzslyai gazdáknak, hogy ki, mikor és hova vigyen nekik szalonnát és dohányt. A hosszú téli estéken a tanyavilágban élők, szomszédolás alkalmával a betyárok életéből igaz történeteket adtak szájról-szájra. Abban a világban, amikor még nem volt TV-é, sem rádió, a szomszédolás közben szórakoztak.

   Adatközlőim elmondása szerint, a tanyavilágban igazán szép gyermek- és ifjúkoruk volt. Egész nyáron át a Tiszába fürödtek. A vasár-, és ünnepnapi táncmulatságok a deonicai iskola egyik termében voltak. A tanyavilágban, ugyanúgy, mint a faluban megünnepelték a névnapokat, a vallási ünnepeket. Éjszakába nyúló disznótorokat tartottak. Mindig hűs vizet ittak. Gémeskút minden tanya udvarában.

Ispánovity tanya

  A deonicai (diószögi) búcsúba. A magyarnak a helyi ünnepe a búcsú. Mindenütt megtartják a templom védszentjének napján. Deonica, az 1930-ban épült település a Tiszától 3 km-re, a falutól pedig 12 km-re van. Jó minőségű földek övezik. Formája végett és magyarosan Diószögnek hívták. Két házsor – 22 ház és 16 tanya alkotta. A háztelkek egy-egy hold nagyságúak, egy-egy tanyatelep pedig 15 hold nagyságú. Deonica része a kincstári területnek, kataszteri tervrajz alapján készült. Árverésen adták el a házhelyeket. „35-en vásároltak itt területet, de nem mindenki épített házat[1] Külön telken volt az iskola, amelyet a deonicaiak saját költségükön, téglából építettek fel 1936-ban.

[1] Karl Miklós: A dűlőutak szorgos népe, 169. o.

1937-ben a bejáratánál egy keresztet emeltek és szeptember 8-án Kisboldogasszony napján megtartották az első búcsút, egyben ünnepélyes kereszt szentellés is volt ez. Ettől az évtől ez a szép szokás napjainkban is él, eltekintve attól, hogy a tanyavilág kihalt már. A búcsúba jönnek a faluból, Erzsébetlakról és más településekről. Kisboldogasszony napján a kereszt tövében a pap tábori misét mond, a hívő közösség imádkozik, hálát adnak a termésért, Isten áldását kérik a nehéz, kétkezi munkát végző parasztokra és bő terméséért könyörögnek.

   Az 1969-es években, mind többen visszatelepültek a faluba. A valamikori házak helyét hosszú ideig kisebb földkupacok és orgonabokrok jelezték. A tanyavilág arculata a letűnt századokon át változott, az épületek száma gyarapodott – vagy romhalmazok, orgonabokrok és akácosok jelezték, hogy ott, azon a helyen valamikor virágzott az élet. 1985. november végén, visszakerültek a valamikori szövetkezet birtokába a parlagon hagyott földterületek. Újabb szervezéssel, erőbefektetéssel, közös kitermeléssel beműveltek minden talpalatnyi valamikori szántóföldet. 1987-ben megkezdték a határrendezést (komaszációt), ami magába foglalta a tagosítást, az útrendszer kiépítését, a talajjavítást, a belvizek levezetését. Kiépült az alagcsöves csatornahálózat. Az 1500 hektár termőföldön megkezdték a vegyszerek nélküli egészséges élelem kitermelését.

   1990-ben a határban Deonicáig kiépült az aszfaltút és Deonicán túl a Tisza felé még több mint 1 km. út épült. A földműves szövetkezet az eredeti kataszteri térkép szerint, a Deonicai telkeket árverezés útján az érdeklődőknek eladta. A valamikori iskolatelket meghagyta etno-ház kiépítésére. Többen csinos, hétvégi házakat emeltek, gyümölcsöst létesítettek vagy a méheiket tartják ott.

   Az 1990-es évek derekán végzett felmérés alkalmával a tanyák száma 48, ebből 12 nem lakott,11-ben hétvégeken tartózkodtak és 25-ben zajlik az élet illetve jószágtenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak. A Napos-tó környékén, ekkor épültek a hétvégi házak.

   A tanyavilág napjainkban

   Napjainkban, a tanyavilág összeírásánál Lázár Imre, mezőőr volt segítségemre. A muzslyai pumpánál, közvetlen a Tisza partján kb. 30 kampház, hétvégeken lakott a családok ott tartózkodnak. Élénk mozgás, halászat, társalgás, szórakozás folyik. Az úgynevezett Tónya-részen, közvetlen a Tisza partján 20 hétvégi ház van, virágoskertekkel, gyümölcsössel. Hétvégeken a családok ott tartózkodnak. A Vadászotthon a Tiszától 160 méterre van balra, a Gátőr-ház pedig a holt-Tisza és a töltés között van.

A deonicai kereszt

   Deonica a kataszteri térkép alapján felújított határrész. A hétvégi házat gyümölcsös veszi körül, és van még néhány kiparcellázott, eladott telek szintén gyümölcsössel. Egy-egy hétvégi ház tulajdonosa: Rózsa Kálmán, Varga Dezső, Réstás Pájo, Szabó Csilla (csak gyümölcsös), Kovács Norbi, Juhász Gyurka (horgász tóval ellátva), Borsos-tanya (1996-ban épült), Karl János és Hallai Zoltán. Kissé lejjebb: Szitás-tanya a turisták részére szobák, gyümölcsös, halastó, hatalmas gabonatároló és géppark a mezőgazdasági gépek tárolására. A tulajdonos földműveléssel foglalkozik; Kenderesi-tanya, halgazdaság, nagy komplex halastóval; Báló Karcsi tanyája az országút bal oldalán, a tulajdonos földműves és jószágtenyésztő, birkákat tart. Állandóan ott lakik. A szomszédságban van még egy hétvégi ház, a tulajdonos belgrádi.

   A Vényes területén (határrész) Borbély Mihály-tanyája (1994-ben épült, szépen berendezett etno-szobával és a tanyavilágban használt tárgyakkal) és Német Zoli hétvégi háza; A falutól 9 km-re az úgynevezett Csinos kút környékén 1994-ben újjá épített: Barsi-, Deák- és Horvát tanya áll, hétvégin lakottak.

Đeram-Erdei tanya

   A nagykanyarnál a Pálinkás-tanya (1992), ott élnek; Erdei-tanya 1936-ban épült, a Tódor-tanyától (italkimérő volt) egy jó km-re, a tulajdonosok ott élnek, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkoznak, sok baromfit nevelnek, és a piacon értékesítik; mellettük az Ispánovity-tanya (Etno-tanya); kissé távolabb tőlük az Optáns-temető.

   Az országút felé haladva következik a Hallai-tanya, felújítva 1992-ben, szarvasmarha tenyésztéssel és tejtermeléssel foglalkoznak, sok aprójószág szaladgál a tanya körül; Közvetlen az országút mellett „TOP-GAN” céllövészeti gyakorló sportközpont;

   Az országúton túl, bal felöl a Lénárt-tanya, halastavakkal körülvéve; előtte a Kovács-tanya; a magaslaton Pajdački-tanya (1995); a falu felé haladva a leégett Terhes-tanya; majd az Eremić- tanya (1989-ben épült) szarvasmarha állomány, hízók és birkanyáj. A villanyáram szolgáltatás az állam költségén 1992-ben lett odavezetve és onnan a villanyáramot több tanyagazdaság a saját költségén elvezethette a tanyájáig; szemben a túloldalon Željko Malušić-tanya és hatalmas jószágistálló a tulajdonos juh- és szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozik; Berbakov-tanya a halmon túl, a tulajdonos ott él. Szarvasmarha neveléssel, tejtermeléssel és földműveléssel foglalkozik; mellette Tót Attila hétvégi háza; a Ćorović-tanya, valamikor nagygazdaságot vezettek; Boškov Ljubomir Buba-tanya, szarvasmarha-, juh- sertés-, aprójószág tenyésztéssel foglalkozik. Ott él; Željko Šesta tanyája, fajszarvasmarha és juhállomány; A túloldalon, a falu felé haladva Berislav Bugarski tanyája, körülvéve halastavakkal; Horvát László-tanya, jószág- és baromfitenyésztéssel foglalkozik; Dobrivoje Gačić-tanya, ott laknak, földműveléssel foglalkoznak; Palatinus-tanya, földművelés és juhtenyésztés; Sanel Topčagić-tanya, szarvasmarha állomány és tejtermelés; Šojić-tanya (1929), szarvasmarha állomány; Gombár-tanya, állattenyésztés;

   A Napsugaras-tó (homokot bányászták belőle) partján hétvégi házak sora: Lóczi, Nyári, Fiser, és Jóska; folytatásában a Müller gazdaság; a PONI-FARM a tulajdonosok (Szabó Róbert és Csilla) vendéglátóiparral foglalkoznak, pónilovakat tartanak, az épület kibérelhető születésnapokra, lakodalmakra és egyéb rendezvényekre; Kanász-tanya, jószágtenyésztéssel, tejtermeléssel foglalkoznak és házilag jó minőségű sajtot készítenek; a szomszédságban van még egy tanya és egy halgazdaság.

   A falu alatt a következő tanyák: Szőnyi Attila – szarvasmarha tenyésztő és tejtermelő; Budai Zoltán – többféle jószágállomány; Duško Todorov-tanya (1990-ben épült), jószágtenyésztő és tejtermelő; Jaksa-tanya 1990-ben épült; Lackó Attila hétvégi háza, méheket tart; A falu alatt a másik oldalon: Lóczi-tanya és halastavak; Duško-tanya és halastavak, haltenyésztés; Tot-tanya 1987-ben épült, gazdasági épület, üresen áll, 3 ha szántóföldön fekszik.

   Összegezés

   Újra benépesült a tanyavilág! A fenn felsoroltak alapján látszik, hogy modern életkörülmények között zajlik az élet. Köszönhetve az aszfaltos útnak, Deonica újjáélesztésének, és a földművesek – termelők szervezkedésének. Összefogtak és harcolnak megmaradásukért. Sikeresen részt vesznek a különböző hazai, a Vajdasági fejlesztési programok, a Prosperitati Alapítvány, az Európa Uniós pályázatokon és igényelik az anyaországi nemzetpolitikai eszközöket. Ezek a projektumok, a határon átívelő gazdaság-fejlesztési programok, közvetlen pénzügyi források elősegítik a mezőgazdasági termelők talpon maradását, előrehaladását, a családi gazdaságok – vállalkozások indítását, megerősödését. A mezőgazdaságnak, az állattenyésztésnek és a tanyasi turizmusnak jövője van. A muzslyai határban újra birkanyájak és szarvasmarhák legelésznek. A földművelés mellett, több fiatal foglalkozik birka-, szarvasmarha- haltenyésztéssel és tejtermeléssel.

 

  • A fehér-fekete, régi fotók a tanyavilágban készültek: Palatinus Aranka gyűjteményéből.