Iskolatáskák és tanszercsomagok az elsősöknek


            Augusztus utolsó napján a Muzslai Petőfi Sándor MME nagytermében és a szentmihályi iskolában került sor azon iskolatáskák és tanszercsomagok átadására, melyeket  Magyarország Kormányának  támogatásával, a Bethlen Gábor Alap, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Rákóczi Szövetség közreműködésével kaptak kézhez a muzslyai, nagybecskereki és szentmihályi magyar elsősök. A gyerekeket és a szülőket Molnár Attila, a Magyar Nemzeti Tanács tagja köszöntötte, aki elmondta, hogy a tanszercsomag 5000 dinár értékű, és tartalmaz tolltartót, ceruzákat, metallofont, abakuszt, vonalzókészletet, képzőművészet órákra nélkülözhetetlen eszközöket, füzeteket, tornazsákot, ugrókötelet, egy könyvet, a Gőgös Gúnár Gedeont, valamint a Magyar Szó jóvoltából egy Mézeskalács kiadványt is.

            – Fontos kiemelni, hogy tanulóink további támogatásokra is számíthatnak. November végéig megkapják a Rákóczi Szövetség jóvoltából a 10.000 forintos támogatást, továbbá jelentkezhetnek a Szülőföldön magyarul pályázati támogatásokra, és ha középiskolai- valamint egyetemi tanulmányaikat is itthon folytatják, a Magyar Nemzeti Tanács ösztöndíjprogrammal támogatja őket – tette hozzá az MNT tagja.

            Az óvodában töltött évekről és arról, hogy mennyire várják az iskola kezdetét, lapunknak néhány elsős nyilatkozott.

            Pandurov Szofia : – Az óvodában töltött évek emlékezetesek maradnak a két óvó néniről, Brigiről és Magdiról, valamint a sok játékról. Egész nyáron izgatottan vártam az iskolát, vidáman léptem be az ajtaján. Vártam már, hogy kezdődjön az iskola, mert szeretnék megtanulni írni, olvasni, de remélem, hogy sokat fogunk szórakozni, társalogni is.

            Tápai Zsanett és Zsófia : -Az ovi emlékezetes marad a közös társalgásról, a játszásról, a közös nevetésről, de a sírásokról is. Mind a ketten nagyon vártuk az iskolakezdést,de egyben egy kicsit féltünk is, hogy milyen is az az iskola, milyen lesz a tanító néni. Habár félve léptünk be az osztályba, mégis jó érzéssel lett tele a szívünk, mert minden nap újat tanulunk, és a tanító néni segítségével könnyen legyőzzük a félelmet, és megtanuljuk a feladott anyagot.

            Juhász Viktor: – Az óvodában sokat játszottunk, szórakoztunk, és új barátokat is szereztem. Vártam az iskolát, mert minél előbb szerettem volna megismerni a tanító nénit, és szeretnék megtanulni írni, olvasni és számolni is. Bevallom, az első napon féltem, de amikor megláttam a tanító néni mosolyát, sokkal bátrabb lettem.

  • Borbély Tivadar