Egy-egy életszakasz végén


   Egy-egy életszakasz végén:  „Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak” (Végh György).

   Búcsú az óvodától

    Nincs is meghatóbb pillanat egy óvónő számára, mint amikor a gyerekek elbúcsúznak a velük és az óvodában töltött időszaktól. Az előírt járványügyi szabályok miatt és azok betartásával a Hófehérke óvoda  iskola- előkészítő  csoportjának növendékei az idén az intézmény udvarában vettek búcsút az óvodában töltött évektől, és köszönték meg az óvónők — Juhász Brigitta és Szitás Magdolna — sokévnyi törődését, odafigyelését, lelkiismeretes munkáját és önzetlen szeretetét. 

   A búcsúzkodás elején a gyerekek a társaik és az óvónők kezét szorosan fogva, énekelve és meghatódva kiballagtak az óvoda épületéből, majd a köszöntőbeszédek után következett az ünnepi műsor, melyben a csoport növendékei egy-egy szavalat, ének és tánc közben mutatták be mindazt, amit az elmúlt időszakban az óvoda falai között tanultak. A műsor végén az ősztől már iskolába induló elsősök kis ballagótarisznyát kaptak, melybe a következő kívánságok kerültek bele: hogy mindig vidámak, szófogadóak, bátrak és kitűnő tanulók legyenek! Ám az óvónők sem tértek haza üres kézzel! A számtalan és felejthetetlen közös emléken, a virágcsokrokon és a meglepetés ajándékokon kívül az ovisok és a szülők egy-egy oklevelet nyújtottak át nekik, melyen a következőt lehet olvasni: „A kitüntető cím az alábbi szeretet alapján került megítélésre: multifunkcionális, mindig a rendelkezésünkre áll, legjobb laptop kezelő, jó mesélő, gondoskodó, türelmes, mindig vidám, legjobb békítő, legjobb nevelő…” 

Ezt követően Nagybecskerek központjában hatodik alkalommal rendezték meg a végzős óvodások táncát. A kis végzősök között voltak a muzslyai Hófehérke Óvoda magyar és szerb nyelvű iskolaelőkészítő csoportjának növendékei is.

    Búcsú az általános iskolás évektől

   A koronavírus-járványra való tekintettel az idén is rendhagyó módon, mégis ápolva az itteni hagyományokat, a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola mindkét épületében elballagtak a nyolcadik osztályos tanulók. Az ünnepi műsorok keretében a kisérettségizőket a hetedikesek alkalmi verssel, dallal és üzenettel köszöntötték, majd a diákok átnyújtották az egy évvel idősebb iskolatársaiknak a ballagók tarisznyáját. A tarisznyákba ezúttal is belekerültek a jelképes útravalók: egy-egy idézet, pogácsa, ceruza, aprópénz és egy maréknyi föld.

– Nehéz szívvel és elszorult torokkal állunk most itt azzal a feladattal, hogy elköszönjünk ettől az iskolától. Nyolc évvel ezelőtt megszeppenve léptük át az iskola kapuját, fogtuk meg a tanító nénik kezét, és kíváncsian vártuk első szavaikat. Tanítóink és tanáraink nagy-nagy türelemmel és megértéssel fáradoztak azon, hogy ismereteink egyre gazdagabbá, sokoldalúbbá váljanak. Megtanultuk, hogy legyenek saját vágyaink, céljaink, s mindezeket magunknak kell elérni… – hangsúlyozták többek között a ballagók.

   Az iskola úgynevezett kinti épületében a nyolcadikosok a hetedikes tanulóknak jelképesen átnyújtották azt a zászlót, amelyen a következő olvasható: A NAGYOK! Ezután következett a nyolcadikos tanulók búcsúestje, mely keretében az iskola udvarában megrendezett ünnepi műsor alatt búcsút intettek a tanítóknak, osztályfőnököknek és tanároknak. A kisérettségizőket és a szülőket magyar és szerb nyelven Molnár Attila, a muzslyai iskola igazgatója köszöntötte, majd a kiosztásra kerültek a dícsérő- és köszönőlevelek, a Vuk-diplomák, illetve az évfolyam diákjának járó elismerések. Az évfolyam diákjai Süveg Emma és Marko Čordaš lettek.

   -Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az évfolyam diákja lehetek. Külön örömmel tölt el, hogy az őseim öröksége révén értem el. A népdal iránti szeretet vitt tovább versenyről versenyre, majd az anyanyelvem, a magyar nyelv bűvkörébe kerülve találtam meg önmagamat, ugyanakkor igyekeztem helyt állni a számomra nehezebb területeken is, mint amilyen például a matematika. Köszönettel tartozom tanáraimnak, akik támogattak tudásom és képességeim fejlesztésében. Most továbblépek, de mindig büszke leszek arra, hogy ennek az iskolának a diákja lehettem – emelte ki Emma.

  • Összeállította: Borbély Tivadar