Egy muzslyai küldöttség járt június közepén Kozármislenyben, ahol az ottani sportegyesületbe látogattak el. A muzslyai Lehel Női Kézilabda Klubnak az a célja, hogy egy újabb kapcsolatot alakítson ki a kozármislenyi sportegyesülettel.
A kapcsolat felvételét a nagybecskereki születésű Gyermán Istvánnak köszönhetik, aki Pécsett dolgozik és él, de a szíve hazahúzza olyan módon is, hogy megpróbál az itthoniakon valami módon segíteni. Ismerve a sportélet itteni nehézségeit, felkínálta a lehetőséget, hogy próbáljanak a kozármislenyi egyesülettel kapcsolatot kialakítani. A fiatal város – alig több mint 20 éves – sportélete magas szintű, előre törő, a határon túli magyarokért is tenni akaró emberekből tevődik össze, és rögtön igent mondtak a kapcsolatra.
A muzslyai küldöttséggel – Ispánovity Mónika, Dabić Nataša, Sztojkó József és Puskás János – megállapodtak abban, hogy már augusztus folyamán fogadnak kislányokat hozzájuk, az edzéseikre, a 2006-2009-es generációból 12-en jutnak el, akiket négy felnőtt is elkísér. Szeptemberben viszont a muzslyaiak várják vissza a kozármislenyi kézilabdázókat a hagyományos búcsúi tornára, amely már évek óta nemzetközi jellegű. Ezúttal a tervek szerint az anyaországi csapat mellett Romániából is érkeznek majd játékosok.
Kovács Tamás, a Kozármisleny SE elnöke a látogatáskor a következőket nyilatkozta:
„Hosszú évek óta keressük a határon túli kapcsolatokat, elsősorban Dél-Baranyában. Ennek köszönhetően kiváló kapcsolatot ápolunk a horvátországi Dárda sportegyesületével vagy éppen az Eszékkel, de még sorolhatnám, hogy hol ismernek bennünket. Pont a koronavírus-járvány kitörése előtt kötöttünk megállapodást a Zágráb megyei kézilabda szövetséggel, továbbá a Belgrádi Egyetemmel egy Erasmus pályázat keretén belül, amelyben a „Nők a kézilabdában” témát boncolgatjuk. Ezúttal a Vajdaságban sikerült egy olyan egyesülettel találkozni, amelynél a határon túli magyarság – természetesen – markánsan jelen van: mivel szerény eszközeinkkel évek óta próbálunk tenni valamit a határon túli magyar sportolók felkarolásáért, nagy örömmel mondtunk igent erre a kapcsolatra. Bízom benne, hogy ezzel a kapcsolattal is többek leszünk! Köszönöm partnereinknek, hogy velünk közösen gondolkodnak!”
- Kónya-Kovács Otília
