A közelmúltban indították be a Lehel Sportközpontban az ún. sportiskolát, de talán találóbb lenne azt mondani: sportovit, mert egészen icipici gyerekeknek tartanak foglalkozásokat. Puskás János, a Lehel Sportközpont koordinátora elmondta, hogy mindenki nagy örömére ismét egy sikertörténetnek ígérkező dolog történik Muzslyán.
-Minket is meglepett, hogy már az egészen kicsi gyerekek is szeretnének „focival” foglalkozni, ami azt jelenti, három évesen is ott futkosnak a nagyobbacskák körül. Ezt próbáltuk valahogy megoldani, és találtunk is egy fiatal anyukát, aki maga is kézilabdázó volt itt a Lehelen, hogy foglalkozik majd a kicsikkel. Mindent mérlegeltünk, hogy aztán minden igénynek eleget tegyünk, és kialakult egy 20 fős csapat, akik rendszeresen jönnek szórakozni, mert több itt a hancúrozás. Néha van egy kis sírás-rívás is, de azért mindannyian itt vannak, eljönnek, és mindannyian szívvel-lélekkel csinálják a „dolgukat”. A gyerekek szülei, nagyszülei is megjelennek, úgyhogy ez egy nagyon-nagyon szép történet – mesélte Puskás János.
A szülők úgy vannak vele, hogy ha már elhozzák az idősebb gyermekeiket, akkor miért ne lenne foglalkozás a piciknek is. Adott a helyszín, a környezet, és a Lehel működtetői úgy gondolják, ha már itt van ez a négy hektáros terület, azt minél jobban ki kell használniuk.
-Honnan jönnek ezekkel a pici gyerkőcökkel a szülők?
-Muzslyáról és a városból, de ami meglepő, hogy Udvarnokról és Tordáról is jelentkeztek, hogy majd jönnek. Érdekes, hogy a gyermekek fele kislány, úgyhogy a női focinak is lesz utánpótlása, és már ezt is tervezzük, hogy az ifi női csapatot és az első csapatot is bevezessük, úgyhogy egyre több edzőre lesz szükségünk, és azok továbbképzéséről is gondoskodunk, hogy tényleg profi módon végezzék a munkát, és hogy a gyerekek profi edzéseken vehessenek részt, hogy azután, amikor esetleg tovább lépnének, mondjuk a TSC-be, a partnerünk csapatába, hogy ott meg is tudják állni a helyüket és kellőképpen bemutatkozzanak – nyilatkozta a koordinátor.
A fiatal anyuka, aki egyébként három kiskorú gyermeket nevel, nem más, mint Varga Tímea, aki az edző szerepét tölti be a sportiskolában.
– Én tíz évig kézilabdáztam, úgyhogy nem nagyon értek a focihoz. Ezért a szülőkkel megbeszéltük, hogy akkor csinálunk egy ilyen sportiskolafélét, amiben minden benne van. Így próbálkozunk majd minden sportból egy kis elemet beletenni a foglalkozásokba. Lesz itt, ami a futballt idézi, vagy a kézilabdát, esetleg a teniszt. Mindent bele fogunk szőni, van olyasmi, ami közös, mindenkinek meg kell tanulni, például ugrálni, szaladni, gurítani, és aztán következnek a komolyabb dolgok – ecsetelte az elképzelését Tímea, mert valójában a fő cél, hogy ne otthon telefonozzanak, számítógépezzenek, hanem inkább vezessék be a gyerekeket a sportok világába, mert le lehet őket foglalni ilyen módon is, csak sok érdekes lehetőséget kell nekik nyújtani.
-Azt látom, hogy tetszik a gyerekeknek, és jómagam még jobban örülök ennek az egésznek, mert ők is boldogok. Az edzés végén körbeülünk, és mint a nagyok mindent „megbeszélünk”, kikérdezem őket, ki hogyan érezte magát, sőt ők is tesznek fel kérdéseket, legtöbbször azt, hogy mikor lehet jönni ismét. Ilyenkor megtárgyaljuk, hányat kell a legközelebbi edzésig aludni. Jó érzés, hogy bárhol találkozom a gyerekekkel, nagyokat kiáltva köszönnek, hogy „Szia, Timi edző néni!”, és ez nekem nagyon jól esik, meg büszke is vagyok magamra, hogy a három gyerek mellett, a házimunkák mellett még ezt is csinálom, hogy ők is boldogok legyenek – mondta Varga Tímea.
A szülők közül az udvarnoki Kincses Edvina elmondta, hogy ő a közösségi oldalon olvasott erről a lehetőségről, és rögtön eldőlt, hogy hozni fogja a kislányát, aki hat éves, és nagyon tetszik neki, az első alkalomtól jól érzi magát a többi gyerekkel együtt. A helybeli Babinszki Enikő két kisfiát hozza rendszeresen a Lehelre:
-Nálunk ez úgy kezdődött, hogy először indultak mindketten focira, de mivel a fiatalabbik gyermekem kicsinek bizonyult és túl komolytalannak, ezért hát az abbamaradt az ő esetében. Viszont amikor láttam, hogy megalakult ez a csoport, akkor mi is bejelentkeztünk újra. Az is jó, hogy szinte mindenki mindenkit ismer, tehát ismerős a társaság, jól érzik magukat a gyerekek, látom, a végére jól kifárad, úgyhogy a célt elérjük, a fölösleges energiát jól hasznosítjuk – nyilatkozta Enikő.
A gyerekek amellett, hogy valóban gondtalanul futkároznak, labdáznak, karikát gurítanak, ugrálnak, még néha számolnak is, mert olyan feladatok is vannak, hogy meghatározott számú labdát kell hozni. Minden szempontból a gyerekek fejlődését szolgálja ez a most még csak szórakozásnak nevezhető sportos foglalkozás. Ennek a jó hatása később kamatoztatja majd magát – ez is mindenki örömét szolgálja majd.
- Kónya-Kovács Otília
