A muzslyai RÉMUSZ hagyományápolók egyesületének tagjai 18. alkalommal szervezték meg a Pásztornapot, amellyel ezúttal is az volt a céljuk, hogy megemlékezzenek erről a tevékenységről, a jószágtartókról, mert manapság már alig van olyan ember, aki a jószágokat vigyázza, terelgeti a legelőn.
Palatinus Aranka, muzslyai helytörténész sokat foglalkozott ezzel a témával, kutatott a pásztorok életéről.
-Két ősi foglalkozása volt annak idején a Kárpátokból jövő ősmagyarjainknak, mégpedig az állattenyésztés és a halászat. Ahogy vándoroltak, az állatok kísérték őket, a tavakban pedig halásztak. Napjainkban ez a halászat még él, de a pásztorélet az már kihalt. A mi unokáink már csak a mesékből hallanak az ilyesmiről. Jómagam első kézből, a muzslyai határban élő juhászoktól tudtam meg az életmódjukat, a szokásaikat, a használati tárgyaikat, miket készítettek el annak idején, hogyan dolgozták fel a birkabőrt, a báránybőrt, a tehénbőrt és a gyapjút is, hogy mi mindent készítettek ezekből, hogyan használták föl a fát, a nádat, a vesszőt, ami körülvette őket a határban. Idejük volt bőven, hisz Szent György napjától, tehát április 24-től, Márton napjáig, november 11-ig a határban a jószágok mellett élték életüket, a faluba ritkán jártak be, mert a tanyavilágban dolgozók útközben megvásárolták a túrót, vagy amit készítettek, vesszőből kosarakat fontak, a gyapjút földolgozták annyira, hogy utána tudják értékesíteni, és aztán az asszonyok tovább fonták, és készítettek belőle ruházatot leginkább. Annak örülök, hogy első kézből sikerült összegyűjtenem sok anyagot, sok mondát, mert a juhászok, pásztorok, igencsak víg emberek voltak. A fűvel, a fával, az állatokkal beszélgettek, és egymás között is vetélkedtek a határban, és elmondhatom azt, hogy az eledelüket ők saját maguk állították elő. A legjobb hű kísérőjük és segítőjük, a szamár volt, meg persze a juhászkutyák, azok segítettek a nyájak teregetésébe, hogy ne szaladjon szét a nyáj, vagy ha ők pihentek, akkor azok helyt álltak helyettük. A pásztorok eljártak a nagybecskereki vásárokba, oda elvitték értékesíteni a szűrt, vagy a kidolgozott bőröket, és ha volt még fölösleg túró, azt is magukkal vitték, és akkor aztán, mikor eladták, akkor ott kiszórakozták magukat, a szemrevaló menyecskéket megtáncoltatták a vásári kocsmákban, mert hát minden hájjal-zsírral megkent, eszelős emberek voltak – mesélte Palatinus Aranka.
A Pásztornapon volt egy kiállítás is, amelyen végig lehetett kísérni a pásztoremberek életét, képekben, rövid magyarázó szöveg is került mellékelve. Emellett régi tárgyak, egy tanya-makett is bemutatásra került, sőt a látogatók kipróbálhatták a nemezelést és a kukorica héjából, a csuhéból is készültek kis alkotások. Viorika Magda és Dorogi Erzsébet istápolta a kézművesség iránt érdeklődőket. Lele József pedig ezúttal a saját mesterségét mutatta be, a cipészmester szerszámait hozta el, hogy kissé közelebb hozza a látogatókhoz ezt a régi szakmát.
Az idén több mint 20 bográcsban rotyogott az étel, volt, aki birkapaprikást főzőtt, de volt, aki inkább a pásztorételek valamelyikével próbálkozott. Az eredmény mindenképpen nagyon jó volt, mert a kisebb-nagyobb bográcsok tartalma mind elfogyott, hiszen voltak 25-30 fős társaságok is. Mindez a művelődési egyesület kerthelyiségében zajlott, ahol egy gazdag művelődési műsorral szórakoztatták a főzőcskézőket, a nézelődőket, a vendégeket.
A RÉMUSZ egyesület elnöke, Bacsó Mihály a céljaikat is számba vette.
-Elsősorban a legjelentősebb célunk, hogy hagyományainkat megőrizzük. Tudjuk, hogy valamikor itt, a muzslyai határban rengeteg jószág volt, amit a pásztoremberek vigyáztak, és az ő életük, az elfoglaltságuk, a szórakozásuk érdekel minket, hogy mindazt, amit tudunk róluk átadjuk a fiataloknak, hogy semmi se vesszen feledésbe, mert ahogy mondani szokták, akinek nincs múltja, annak jövője sincs. Azt szeretnénk mi ezzel, ha az utókorra átruháznánk ezeket a pásztorélettel kapcsolatos hagyományokat.
Budai Zoltán, muzslyai gazda elhozta egyik szamarát és az egyik birkáját, szinte mindenki a csodájára járt a két szelíd jószágnak, akik ezzel a kis kirándulással jól feltöltekezhettek, mert sok gyerek babusgatta őket, és sok simogatásban volt részük.
Természetesen a Pásztornap nem múlhatott el pásztorjátékok nélkül, néhány érdeklődő gyerek bevállalta a manapság igencsak szokatlan játékok kipróbálását, ehhez segítettek be a cserkészek, akiktől nem áll távol az ilyenfajta szórakozás. A rendezvény keretében volt még a házi pálinkák versenye, és a hagyományos süteményeket – a sósakat és az édeseket egyaránt – is megmérettették. Ezúttal is egy egészen hangulatos népünnepély volt Muzslya központjában, ahol szólt a nóta, rotyogott a sok-sok finomság a bográcsokban, de eladásra is volt, lángos meg birkapaprikás. Este pedig mindennek a folytatása, a Petőfiben egy juhászbállal koronázták meg az eseményt.
- Kónya-Kovács Otília
