A RÉMUSZ Hagyományápolók Egyesületének a Muzslyai lakodalom az egyik legnagyobb rendezvénye. Ennek a lényegét Bacsó Mihály, elnök ecsetelte, mint mondta, az a céljuk, hogy a régi szokásokat fenntartsák, mivel manapság már a házasságkötésekre is mind kevesebb példa van, a régi családi összejövetelek mind ritkábbak. Az egyesület tagjai, mint a néhai lakodalmakkor, szinte egész héten készülődtek erre a rendezvényre, sőt még előbb is összejöveteleket tartottak, amikor asztaldíszeket készítettek, vagy a lakodalmi tyúkleveshez gyúrták a tésztát.
A rendezvény hivatalos megnyitóján Kovács Elvira, a VMSZ alelnöke elmondta, hogy noha Muzslyai lakodalom a neve a rendezvénynek, akár „bánátinak” is mondhatnánk, hiszen a környéken hasonlóak voltak a lakodalmi szokások, és néhány éve vagy évtizeddel ezelőtt még megtapasztalhatták a sátoros lakodalmak varázsát. Mindenképpen nagyon jelentős eseménynek tartja a hagyományápolók rendezvényét, amelynek az a célja, hogy továbbvigye, megörökítse az itteni lakodalmi szokásokat.
A megnyitót művelődési műsor követte, amely keretében felléptek a muzslyai iskola népdalénekes csoportjai, a Méhecskék és a Cinegék, majd a Liptai Hanna és Süveg Zita kettős mutatkozott be, továbbá felléptek a nagybecskereki Pionir Művelődési Egyesület néptánccsoportjai, két fiatalabb korosztályt felölelő csoport, valamint a zenekaruk, de színre léptek a Muzslai Petőfi Sándor MME szakcsoportjai, a citerások, a vegyes kórus, a Cickafark énekcsoport, a Harmatcsöpp és a Százszorszép néptánccsoport.
A Muzslyai lakodalom valójában két részből állt. Szombat délelőtt több versenyt is tartottak, hagyományos lakodalmi disznópaprikást főztek az amatőr szakácsok, a házi pálinkákat is megmérettették, illetve a háziasszonyok a régi receptek szerint süteményeiket is zsűriztették.
A muzslyai lakodalmat, az esti részét a vőfélyek és a koszorúslányok bonyolították le, de a koszorúslányok már a délelőtt folyamán is tűzgélték a rozmaringokat, amelyek a lakodalom szimbólumai, és azt jelképezték, hogy hivatalos a viselője a lagziba. Ezúttal a nagyvőfély szerepét Sziveri László töltötte be, aki sokszor elkurjantotta már a „tarts kormányt, muzsikus” rigmust, hisz a vőfélyeknek az a dolguk, hogy szórakoztassák a vendégeket. A koszorúslányokkal együtt arra kell törekedniük, hogy fönntartsák a lakodalmi vigasságot az elejétől kezdve az utolsó vendégig.
A lakodalomban a násznagyék szerepét a Palatinus házaspár töltötte be, János és Aranka, akik mint mondták, nagyon készültek erre a nagy ünnepségre, lakodalomra. A násznagyék mindenkivel kezet fogtak, és közben mindenkit megkínáltak jó házi pálinkával vagy valamilyen más itókával, igazi, régi tortatartón ott volt a hagyományosan kidíszített sütemény, a reformtorta. A násznép ünneplőbe volt felöltözve, vagy ha úgy tetszik, mindenki „jól ki volt csípve”, és útközben is nótaszóval mentek, hiszen a hagyományápolók muzsikusai húzták a nótákat, a násznép kíséréséhez. Palatinus János nagy megtiszteltetésnek tartotta a felkérést, közben még felidézte, hogyan is járt, amikor egészen fiatalon, először násznagyoskodott, tanácsot kért egy idősebb barátjától, mondván, nem tudja mi is a dolga a lakodalomban, a tanácsadó pedig elmondta, ne aggódjon, majd ő mindent elmagyaráz neki. Elhívta a helyéről, és mire visszament, már ott volt a helyén a seprű, amit aztán ki kellett bőségesen fizetni, hogy kiváltsa a helyét. A régi lakodalmakban bizony voltak ilyen vicces dolgok is, ezúttal még ún. bolondmenyasszony is volt.
A Muzslyai lakodalomban „mutatóban” ott volt a vőlegény és a menyasszony is, a Tina szalon jóvoltából pedig volt menyasszony- és menyecskeruha bemutató is. A zenészek is jól kitettek magukért, húzták a talpalávalót rendületlenül.
- Kónya-Kovács Otília
