Muzslya központjában, a művelődési egyesület előtt, 2020. november 7-én ünnepélyesen leleplezték Sziveri János költő mellszobrát. Ezzel a Sziveri János Művészeti Színpad tagjainak régi álma valósult meg, hiszen régóta tervezték a szobor létrejöttét, amelynek megalkotója Dudás Sándor, a topolyai születésű, de Csongrádon élő szobrászművész.
A költőről, munkásságáról, a Színpadról, a szoborról Kovács Jolánka, a Sziveri Művészeti Színpad vezetője beszélt:
-A Sziveri János Művészeti Színpad, aki e szobrot emeltette, 1992 őszén alakult meg olyan célból, hogy Sziveri szellemiségét megőrizze és tovább vigye, maga köré gyűjtve a művészet valamelyik ágával foglalkozó fiatalokat, alkalmat adva nekik tehetségük kibontakoztatására, valamint irodalmi esteket, tárlatokat szervezve új színt vigyen Muzsla kulturális életébe. A Színpadot a moholi születésű író, költő, N Czirok Ferenc alapította, és a Sziveri szobor emeltetését is ő kezdeményezte, még évekkel ezelőtt. Czirok Feri sajnos nem érhette meg ezt a mai szép napot, egy hónappal ezelőtt örökre távozott közülünk.
A Sziveri-szobor megvalósításában nyújtott támogatásért nagy köszönettel tartozunk a Bethlen Gábor Alapítványnak és a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Külön köszönjük Sztojkó József és Juhász Törköly Krisztina segítségét.
A szobor Dudás Sándor, vajdasági születésű, Csongrádban élő szobrász kiváló munkája.
A Sziveri Színpadnak régi álma teljesült azzal, hogy névadó költőnk immár ilyen értelemben is köztünk van. Elgondolkodva néz a falu központja felé.
Isten hozott Muzslán, Sziveri Jancsi!
A szoboravató alkalmával Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet:
-„Próféciájának” időszerűsége és verseinek érzelmi intenzitása nem hűlt ki az évek múlásával, versei a maguk egyszerűségükben átütő erővel hatnak ma is, a bekövetkezett katasztrófa pedig sokunknak, nemzedékének nemcsak tapasztalatává, hanem élő tanújává is tette egyéni kálváriáját. Mikola Gyöngyi irodalomtörténész írta róla: „Függetlenül attól, mit is gondolunk a költészet feladatáról, a művészet elkötelezettségéről, akár közel áll hozzánk az általa létrehozott versforma, akár nem, Sziveri szenvedélyes, lázadó feje körül egyszer csak megjelent a mártírok glóriája, és azt hiszem, amíg csak magyar irodalmat olvasnak emberek, mindig is körül fogja ölelni ez a ragyogás”. Ebben a ragyogásban állok most én is itt meghatódva és megrendülve, emlékeket keresve a múltból, amelyek az évfolyamtársat, a költő szerepébe bújt tanszéki hallgatót, a bohém, szenvedélyes és mindig lázadó alkotót idézhetnék elém, de versein kívül ma már minden más csak kitalált történet, hitetlen kacat. De hogy ma emlékére szülőfalujában szobrot avathatunk, élő hittel tanúsíthatjuk: költészetének még mindig nagyon fontos dolga van ebben a fura, bizarr világban.
Az ünnepségen Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke is szólt az egybegyűltekhez.
-Ami van: hogy előtte állunk. Néhány szavas mondatokkal. Állításokkal, amit akár azonnal vissza is vonunk. Hisz hitelét keressük, biztonságát annak, hogy amit kimondunk, az méltó a szóhoz és Hozzá, kemény ítélő szigorához. A bőrön most nem a csont világít, üt át. A bőr már bronzzá, a csont az örökkévalóságként testesül. Ami van: hogy előtte állunk. Jelenlétében – jelenlétedben élünk. Ami van, hogy előtted állunk: vigyél tovább, taníts, hadd zengjünk, hadd zúgjanak sorok, szakaszok, költészet, vers, nyelv, sorsszólamok! A versnek még dolga van! Szüntelen keletkezés? Szüntelen keletkezés!
Tari István, író, költő a korai ifjúságának idejét töltötte Sziverivel.
-Semminek sincs vége, és nem tudjuk, mit hoz a holnap, és éppen ezért a folytonosságot roppant fontosnak tartom, amelynek a „kultúra” a neve, csak azzal tudom leengedni a hangomat, hogy olvassunk verseket, olvassuk Sziveri verseit is.
A szoboravatón fellépett Kónya Sándor versénekes, továbbá Molnár Lábadi Csilla, Sziveri Emese és Mák Andrea, a Sziveri János Művészeti Színpad szavalói. Az ünnepi műsor után a szobornál Csorba Béla, Sziveri temerini költőtársa és Ispánovics Endre, a Művészeti Színpad elnöke koszorúzott.
- Kónya-Kovács Otília
