A hagyományápolók az idén is megtartották a Szent Iván-napi rendezvényüket, amely alkalmával ezúttal is a helyi közösség épületének parkjában gyűltek össze, hogy együtt üljék meg ezt az ünnepet. Már jó néhány éve elevenítették fel ezt a szokást a RÉMUSZ tagjai, akik a többi régi, faluban egykoron élő néphagyományok megőrzését, éltetését vállalták fel. Bíró István, az egyesület alelnöke elmondta, hogy az ünnep még a pogány időkbe nyúlik vissza, majd a későbbiekben az egyház Keresztelő Szent János ünnepéhez társítja, ám eredetileg a nyári napfordulókor tartották.
-A régi hiedelmek szerint ezen a napon tüzeket gyújtottak, az északi féltekéről van szó, mert itt most a leghosszabb a nap, és ezzel a tűzgyújtással, a tűz körüli tánccal, énekléssel próbálták meghosszabbítani a napot, győzedelmeskedni az éjszaka fölött, hogy az élet és a jókedv legyőzze a halált és a szomorúságot. Ez az ünnep megújult formában napjainkban is él – mondta az alelnök.
A rendezvényt a helyi civil szervezetekkel karöltve rendezik meg, amelynek van egy gasztronómiai háttere is, ugyanis az esemény körömpaprikás főzésével indít. Tíz csapat ügyeskedett a bográcsok körül, a helyiekből verbuválódott csapatok mellett érkeztek főzőcskézők Nagybecskerekről, Tordáról és Szentmihályról is. Közben az ügyes kezű asszonyok a muzslyai rétről, a mezőőr által szedett Szent Iván seprő nevű, sárga virágú növényből, sóvirágból, margarétából és más virágból koszorút fontak. Ezek a koszorúk aztán a családi házak bejáratára kerülnek. Merthogy a néphagyomány szerint „a június 24-e előestéjén szedett mezei virágok és füvek gazdaggá, egészségessé és széppé teszik az embert, megóvják a rontás és igézés ellen, és mindenféle jóslásra is alkalmazhatók”. Még úgy is él a nép tudatában, hogy a Szent Iván koszorú megvédi a házat a tűzvésztől.
A gyerekek sportjátékokkal szórakoztak, pikádóztak, a szarvra történő karikadobást gyakorolták, de volt aszfaltrajzolás is. A rendezvényen a művelődési műsor keretében fellépett a helyi Szervó Mihály Általános Iskola Cinegék és Méhecskék énekcsoportja, a Muzslai Petőfi Sándor MME vegyes kórusa, citerazenekara, a Cickafark énekcsoport és a legfiatalabbakból álló kórus, melynek tagjai alkalmi dalokat adtak elő.
A jó hosszú ideig rotyogtatott körömpaprikást egy zsűri értékelte, aki szerint a szentmihályi Kiss Antaltól eredt étel bizonyult a legfinomabbnak. Két második díjas lett, mégpedig a tordai Matyis József és a szentmihályi Selymesi Csaba. A harmadik helyen végzett a tordai Farkas Ferenc, a nagybecskereki Smiljka Malešev és a muzslyai Oláh András. Különdíjat is kiosztott a zsűri, a cserkész gyerekeknek, akik idősebb társaikkal együtt a körömpaprikás „megalapozásánál” ügyeskedtek.
Természetesen az est fénypontja a tűzugrálás volt, amelyet a hagyományápolók gyújtottak meg, és a máglyát Elias Oholeidwarin verbita szerzetes atya közben megáldotta. Azután következett az almák dobálása a tűzbe, majd pedig, amikor már parázzsá szelídült a tűzrakás, akkor a bátrabbak átugrálták. Arra persze senki sem gondolt, az ősök miért is ugrálták a tüzet, mert bizony régen úgy voltak vele, hogy aki átugorja a tüzet, aratáskor nem fog fájni a háta.
- Kónya-Kovács Otília
