Megváltozott mindennapjainkról
A koronavírus-járvány sok tervet átír. Az emberek tiszteletben tartják a most életbe léptetett szabályokat, és amit fontos megtenniük, azt nem is olyan nehéz betartaniuk. Környezetemben sok idős ember ki sem használta a vasárnapi vásárlási lehetőségeket, akkor ugyan kimozdulhattak volna otthonukból, mégsem tették meg. A fiatalabb családtagok, hozzátartozók vagy akár szomszédok, ismerősök, sőt az önkéntesek ellátják őket, és így szükségtelennek tartották, hogy – úgymond – sétáljanak egyet. Nagybecskereken, amikor beindult a hívóközpont munkája, a mintegy 7-8000 lakosságú Muzslyáról mindössze négy kérelem irányult a Helyi Közösségbe, abból egy bevétel nélküli egyén kért segítséget, a másik csak bejelentette, hogy a jövőben időnként igénylik a bevásárlást, illetve orvosi ellátásra volt szüksége a harmadiknak… Azóta is a központból mindössze három-négy kérelem érkezik naponta. Sokan viszont bevállalják, hogy több szomszédot is ellátnak, így kerékpárral, autóval végigjárják a boltokat, pékségeket, és megoldják a beszerzést. Fertőtlenítőszer rendszerint nincs, ugyanúgy védőmaszkból is hiány van. Vannak olyan esetek, ahol szétszélednek az emberek, ha maszk nélküli társuk kerül a közelükbe, máshol meg éppen azokat bámulják, akiknek van maszkjuk. A sok ellentmondásos kijelentés elhangzása után józan ésszel sem lehet kibogozni, hogy akkor most ki hordjon védőmaszkot, illetve kesztyűt. Az sem teljesen világos, hogy az utcán mi a helyzet, így egy bevásárlási körút alkalmával mindent lehet látni.
Nagybecskereken a válságtörzs döntése szerint bezárták a Bagljas lakótelepen levő fedett piacot, a kispiacot és az új nagypiacot is…. A parkolásról is döntöttek az illetékesek, ugyanis hétfőtől péntekin a nyilvános parkolók 9 és 15 óra között dolgoznak, míg szombaton 9 és 13 óra között fizettetik meg a parkolást, vasárnap pedig munkaszüneti nap az ott dolgozóknak. Természetesen a közösségi hálón sokan elégedetlenek emiatt, hiszen szerintük csak Nagybecskerek az a város, ahol a parkolást a rendkívüli helyzetben is megfizettetik.
A nagybecskereki boltokban, önkiszolgálókban csak a szigorítások első napjaiban voltak üresek a polcok, amikor hirtelen vásárolni kezdtek az emberek, de utána a boltokban dolgozó munkások is utólérték magukat, és fel tudták tölteni a hiányzó cikkeket. Így mondhatni azt, hogy normalizálódott a helyzet, és nincs hiány a legalapvetőbb cikkekből. Egyedül az élesztő hiányára panaszkodtak sokan, de ez is megoldódni látszik, teljes bevetéssel dolgoznak a zentai élesztőgyárban, de száraz élesztőből is már van néhol a boltokban, sőt volt, ahol fél kilogrammos csomagolásban értékesítették.
A falugondnok munkája kissé gyarapodott, jó tapasztalatai révén az újabb kérelmeknek is eleget tesz. Közben járja a környező falvakat a megszokott „menetrendje” szerint. Erzsébetlakon már alig maradtak, akikhez kijár, többen elhunytak. Lukácsfalván mintegy tíz személyhez látogat el időnként. A legtöbb idős Muzslyán van, akik igénylik a falugondnok segítségét. A bizalom a kezdetektől kialakult, végzi a teendőit Ördög Árpád, aki azt is előrevetítette, hogy hamarosan kezdődnek azok a tavaszi munkálatok is, amelyeket el kell végeznie. Ilyen a fák metszése, a fűnyírás és hasonlók. Az idő most egy kicsit „gorombáskodik”, de amikor erre megfelelő lesz, meg kell tenni, mert nem lehet elodázni az ilyen munkálatokat sem.
A muzslyai, tejtermelésből élő, Kanász család amellett, hogy a tejtermékeiket viszik házhoz, az idős embereknek be is vásárolnak, így jó néhány családon segítenek, ilyen módon is beálltak az önkéntesek soraiba. Kanász Jarmila és Gyula minden nap mintegy 30 családhoz juttatják el a legszükségesebbeket: kenyeret, tejet, de sokszor az orvosságokat is. Még ha néha sorban is kell állni, megéri, hiszen jót tesznek másoknak, szeretnek segíteni. A családban mindenkinek megvan a saját dolga. A reggeli tejet széthordják szinte az összeset, házhoz, az esti tejből pedig készülnek a különféle termékek. Igaz, hogy ezekből a nagybecskereki piacon is árusított Jarmila, de – mint mondta – ha becsukják a piacokat, akkor itthonról kell eladnia a portékáját. Reményét fejezte ki, talán olyan helyzetbe nem kerülnek, hogy kárba veszik a tejmennyiség, mert a feldolgozáshoz is csak meghatározott mennyiséget tud kihasználni, nincs rá kapacitásuk, helyük, stb.
A nagybecskereki Darusi virágüzlet illetékesei úgy döntöttek, hogy vasárnap bezárják a boltot, de viszont, hogy egy kis meglepetéssel is szolgáljanak, a vágott virágból naponta többször is tesznek ki a vázába, amiből elvihetnek egy-két szálat a járókelők.
Nem kényszerből zárták be a virágüzletet – mesélte Kamrás Leona, a legfiatalabb tulajdonos -, hanem azért tették, mert féltik a munkásaikat, nem szeretnék, ha lebetegednének az eladók, hiszen azoknak is vannak családjaik.Így úgy döntöttek, mégis ebben a nehéz helyzetben is megpróbálnak mosolyt csalni az emberek arcára. A vázában levő virágok elé kiírták, hogy március 22-től zárva lesz a virágbolt, viszont nyugodtan választhatnak a kedvenceikből, vigyázzanak magukra, járuljanak hozzá, hogy sikeres legyen a védekezési akció. Ilyen egyszerű a Darusi virágbolt üzenete, és ebben minden benne van: a törődés, egy kis mosoly kicsalása az arcokra, a féltés, a bizakodás… Mert valljuk be, ilyen apró gesztusok fel tudják dobni a napjainkat, a mostaniakat meg még hatványozottabban, talán… Egy kis színes virág pedig az ember otthonába is derűt visz.
Természetesen a jól ismert mondást már nem is kell említeni (aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet), de hamarosan megkezdődik a virágoskertek csinosítása. Aki eddig is ültetett a kiskertjébe virágot, nyilván a jövőben is ezt teszi. Ezt jól tudják a gazdaságok, virágtermelők, akik most még április derekáig ápolgatják, nevelgetik a közkedvelt virágocskákat, amelyek egy kis munkát adnak majd a karanténba kényszerült embereknek is. Már látom lelki szemeimmel, hogyan pompáznak majd a színesebbnél színesebb virágoktól a balkonok, a virágoskertek, ablakok. Derűt, vidámságot, reményt árasztva. Minden jót, mindenkinek!
- Kónya-Kovács Otília
