Muzslyán ünnepelték meg a magyar szórvány napját
Hatodik alkalommal szervezték meg Vajdaságban a magyar szórvány napját, amelynek ezúttal Muzslya adott otthont. Az ünnepség a Himnusszal vette kezdetét, közreműködött a muzslyai 4-es számú Szent Imre herceg cserkészcsapat, majd a házigazdák nevében Sztojkó József, a VMSZ nagybecskereki városi szervezetének elnöke mondott köszöntőt.
-Az a meghatározás, hogy a szórványmagyarság a magyarságnak az a része, ami távol él az anyaországtól, távol a nagyobb magyar közösségektől, ezért tagjai jobban ki vannak szolgáltatva a többségi nemzetnek, igen keveset mond el a szórványban élő magyarokról. Igaz ugyan, hogy a szórványmagyarság valóban ki van téve az asszimilációnak és az elvándorlásnak, és a népességfogyás a szórványban mutatkozik meg legjobban. Éppen ezért olyan fontos a szórványközösségek számára a hagyományápolás, a kultúra, az anyanyelv ápolása, hagyományok átadása és az utánpótlás nevelése, a magyar identitás megőrzése. Vajdaságban is vannak vidékek, települések, amelyek a magyarság szempontjából már szórványvidéknek számítanak, ám néprajz tekintetében kiemelkedő régiók ezek, ahol a magyar közösség sokat tesz hagyományai, kultúrája és anyanyelve megtartásának érdekében.
A nyelv, az irodalom, a népművészet, a néptánc, a népzene művelése, ápolása a nemzethez való szorosabb kötődéshez, a magyarságtudat egészséges megmaradásához járul hozzá – mondta Sztojkó József.
A magyar szórvány napján Sutus Áron, a VMMSZ elnöke osztotta meg ünnepi gondolatait.
-November közepe az elhívás emberi és vele együtt annak nemzetet építő csodájának ünnepére szólít egybe minket. A vajdasági magyar képzőművészet, a magyar nyelv és a magyar közösségi élet teremtőinek, alkotóinak és őrzőinek, értékőreinek ünnepére! Mindebből azt kell megértenünk, hogy ekként, egymásra támaszkodva, egymásba kapaszkodva, egymást el nem eresztve, egymást bizalmunkba fogadva, a mindennapokat szolgálattal megszentelve van és lesz egyedül helyünk a világban! Ekként nem is szórvány- és szigetmagyarságról beszélünk. Nem szórványról, nem szigetről, hanem összefonódásokról, közös, együttes építkezésről, néha iszonytató erőt kérő és sokunkat megpróbáló időszakokról, igen! Arról a szép és küldetéses lehetőségről, amelyet egy mondatba sűrítve így fogalmazhatunk meg: Építs, hisz építhetsz! – mondta Sutus Áron.
Nemzetünk, a magyarság számára az ima, az áldás, a szentség, a megszentelés, a szentségekkel megáldott cselekedet, a szentségektől áldott és felöltöztetett lélek fogadalmi erejű, éppen ezért Kalapis Sztoján atya áldotta meg a rendezvényt.
A központi rendezvény keretében a házigazdák közül fellépett Lele József, citeraszólista, oktató, a Népművészet Mestere, aki egy nagy értéket visz tovább, a sántaciterázást, amelyet Szilasi Mihály neves citerástól kapott örökségbe.
Fellépett a Cickafark énekcsoport Rontó Márta vezetésével, Molnár Lábadi Csilla, a Sziveri János Művészeti Színpad oszlopos tagja. A fellépők között volt a nagykikindai Egység Magyar Művelődési Egyesületből Gyuranik Adorján, a Róna néptáncegyüttes vezetője, aki párjával Palatkai táncokat adott elő, őket kísérte a pancsovai Petőfi Sándor MME-ben működő Csörömpölő zenekar Polyák Dániel vezetésével. A táncosok és a zenekar is olyan egyesületekből érkeztek, melyek az idén kapták meg fennállásuk 75 éves jubileumának jegyében a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat.
A székelykevei Papp Lea hat éve foglalkozik népdalénekléssel, és a Székeli Rigók énekcsoport tagja, most bukovinai népdalokkal mutatkozott be. Nyugat-Bácskának egyik képviselőjeként a szilágyi Borvirág férfikórust hallhatta a közönség, ők szilágyi dalokkal készültek, a művészeti vezetőjük Szakál Mónika volt. A kúlai Petőfi Brigád Általános Iskola tanulója, Hugyik Sára, aki egyúttal a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ néptánc-, népdalénekes, színész- és szavalócsoportjainak is aktív tagja, Szenteleky Kornél Ugart kell törnünk című költeményét tolmácsolta.
A Szávaszentdemeterről, Mitrovicáról a Szerémség Magyar Művelődési Egyesület mutatkozott be, amely immár 18 éve tevékenykedik, és produkciójukkal is kifejezték, számukra mit jelent a magyarságuk.
Az ünnepséget záró fellépőként Micsik Béla, a Népművészet Ifjú Mestere és a Magyar Kultúra Lovagja, és akinek életét idestova 40 éve szövi a citera: játék, oktatás, hangszerkészítés, tekerőn pedig 1995 óta játszik. Az idén vehette át a Bodor Anikó-díjat, ő is megosztotta gondolatait a magyar szórvány napja kapcsán, mégpedig a Szentírásból vett idézetre alapozva leszögezte, hogy a jelenlevők, a mi tájainkon a magyarság éltetői mindannyian a mennyei kincseket gyűjtik, és reményét fejezte ki, hogy ebben a munkában mindannyian kitartanak, mert – népiesen mondva – kell továbbra is, hogy toljuk a magyarság szekerét.
Az ünnepség keretében a közönség megtekinthette a Muzslyai Amatőr Képzőművész Klubnak a vajdasági magyar képzőművészet napja tiszteletére készült alkalmi tárlatát, ugyanakkor a nemrégen megjelent szórványújságot is kezükbe vehették a jelenlevők, a négy közép-bánáti magyar lakta település első közös lapját, amely a Kisoroszi Hírmondó, a Csernyei Újság, a Tordai Újság és a Muzslyai Újság szerkesztőségeinek közös gyümölcse.
A magyar szórvány napja, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács közösen megrendezett ünnepsége, amelynek szervezéshez hozzájárult Muzslya Helyi Közössége, a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, a Klaszter Fókusz Családi Gazdálkodók Egyesülete, a helyi plébánia és a Torontál Cserkészkörzet.
Egyébként a Muzslyán székelő Közép-Bánáti Szórványközpont működését a Magyar Kormány támogatja.
- Kónya-Kovács Otília
- Fotók: Zsáki Ervin
