Pastirska manifestacija je postala punoletna


Po 18. put su članovi Udruženja čuvara tradicije REMUS iz Mužlje organizovali Dan pastira, sa kojim su ovoga puta imali za cilj da se prisete ovih starih aktivnosti stočara, jer ovih dana jedva da ima ljudi koji brinu o stoci.

Aranka Palatinuš, lokalni istoričar iz Mužlje, dosta se bavila ovom temom, istražujući život pastira.

         Palatinus Aranka, muzslyai helytörténész sokat foglalkozott ezzel a témával, kutatott a pásztorok életéről.

-Két ősi foglalkozása volt annak idején a Kárpátokból jövő ősmagyarjainknak, mégpedig az állattenyésztés és a halászat. Ahogy vándoroltak, az állatok kísérték őket, a tavakban pedig halásztak. Napjainkban ez a halászat még él, de a pásztorélet az már kihalt. A mi unokáink már csak a mesékből hallanak az ilyesmiről. Jómagam első kézből, a muzslyai határban élő juhászoktól tudtam meg az életmódjukat, a szokásaikat, a használati tárgyaikat, miket készítettek el annak idején, hogyan dolgozták fel a birkabőrt, a báránybőrt, a tehénbőrt és a gyapjút is, hogy mi mindent készítettek ezekből, hogyan használták föl a fát, a nádat, a vesszőt, ami körülvette őket a határban. Idejük volt bőven, hisz Szent György napjától, tehát április 24-től, Márton napjáig, november 11-ig a határban a jószágok mellett élték életüket, a faluba ritkán jártak be, mert a tanyavilágban dolgozók útközben megvásárolták a túrót, vagy amit készítettek, vesszőből kosarakat fontak, a gyapjút földolgozták annyira, hogy utána tudják értékesíteni, és aztán az asszonyok tovább fonták, és készítettek belőle ruházatot leginkább. Annak örülök, hogy első kézből sikerült összegyűjtenem sok anyagot, sok mondát, mert a juhászok, pásztorok, igencsak víg emberek voltak. A fűvel, a fával, az állatokkal beszélgettek, és egymás között is vetélkedtek a határban, és elmondhatom azt, hogy az eledelüket ők saját maguk állították elő. A legjobb hű kísérőjük és segítőjük, a szamár volt, meg persze a juhászkutyák, azok segítettek a nyájak teregetésébe, hogy ne szaladjon szét a nyáj, vagy ha ők pihentek, akkor azok helyt álltak helyettük. A pásztorok eljártak a nagybecskereki vásárokba, oda elvitték értékesíteni a szűrt, vagy a kidolgozott bőröket, és ha volt még fölösleg túró, azt is magukkal vitték, és akkor aztán, mikor eladták, akkor ott kiszórakozták magukat, a szemrevaló menyecskéket megtáncoltatták a vásári kocsmákban, mert hát minden hájjal-zsírral megkent, eszelős emberek voltak – mesélte Palatinus Aranka.

         A Pásztornapon volt egy kiállítás is, amelyen végig lehetett kísérni a pásztoremberek életét, képekben, rövid magyarázó szöveg is került mellékelve. Emellett régi tárgyak, egy tanya-makett is bemutatásra került, sőt a látogatók kipróbálhatták a nemezelést és a kukorica héjából, a csuhéból is készültek kis alkotások. Viorika Magda és Dorogi Erzsébet istápolta a kézművesség iránt érdeklődőket. Lele József pedig ezúttal a saját mesterségét mutatta be, a cipészmester szerszámait hozta el, hogy kissé közelebb hozza a látogatókhoz ezt a régi szakmát.

         Az idén több mint 20 bográcsban rotyogott az étel, volt, aki birkapaprikást főzőtt, de volt, aki inkább a pásztorételek valamelyikével próbálkozott. Az eredmény mindenképpen nagyon jó volt, mert a kisebb-nagyobb bográcsok tartalma mind elfogyott, hiszen voltak 25-30 fős társaságok is. Mindez a művelődési egyesület kerthelyiségében zajlott, ahol egy gazdag művelődési műsorral szórakoztatták a főzőcskézőket, a nézelődőket, a vendégeket.

         A RÉMUSZ egyesület elnöke, Bacsó Mihály a céljaikat is számba vette.

-Elsősorban a legjelentősebb célunk, hogy hagyományainkat megőrizzük. Tudjuk, hogy valamikor itt, a muzslyai határban rengeteg jószág volt, amit a pásztoremberek vigyáztak, és az ő életük, az elfoglaltságuk, a szórakozásuk érdekel minket, hogy mindazt, amit tudunk róluk átadjuk a fiataloknak, hogy semmi se vesszen feledésbe, mert ahogy mondani szokták, akinek nincs múltja, annak jövője sincs. Azt szeretnénk mi ezzel, ha az utókorra átruháznánk ezeket a pásztorélettel kapcsolatos hagyományokat.

         Budai Zoltán, muzslyai gazda elhozta egyik szamarát és az egyik birkáját, szinte mindenki a csodájára járt a két szelíd jószágnak, akik ezzel a kis kirándulással jól feltöltekezhettek, mert sok gyerek babusgatta őket, és sok simogatásban volt részük.

         Zoltan Budai, farmer iz Mužlje, doveo je jednog svog magarca i jednu svoju ovcu, skoro svi su bili oduševljeni dvema nežnim životinjama, koje su ovim malim izletom uspele da dobro napune baterije, jer ih je mnogo dece mazilo.

Naravno, Pastirski dan nije mogao da prođe bez čobanskih igara, zainteresovana deca su pristala da isprobaju ove veoma neobične igre, uz pomoć izviđača, kojima nije dalek ovakav vid zabave. U okviru manifestacije održano je i takmičenje za najbolju domaću rakiju, tradicionalni kolač – slani i slatki. I ovoga puta je u centru Mužlje bilo narodno veselje na kojem se čula dobra muzika, u kazanima se krčkale mnoge poslastice, ali je bilo i na prodaju i langoša i paprikaša. Uveče se sve nastavilo, događaj je krunisan pastirskim balom u Petefiju.

  • Otilija Konja-Kovač