Koszorúzás és alkalmi műsor Muzslyán
A Muzslai Petőfi Sándor MME előtti Petőfi-szobornál kezdődött az ünnepség, elsőként a magyar Himnusz csendült fel, utána Sárkány Zoltán adta elő a közismert Talpra, magyar! kezdetű Petőfi-verset. Nemzeti ünnepünk alkalmából minden évben megrendezik a megemlékezést, melynek a szórványban kiemelt jelentősége van mondta Halász János, a művelődési egyesület elnöke.
A Petőfi-szobornál a helybeli és a környékbeli magyarság elhelyezte az emlékezés virágait. Az eseményt Kovács Elvira, a köztársasági parlament alelnöke is megtisztelte jelenlétével.
-Vajdaság-szerte több tíz rendezvény van. Külön megható, hogy itt a szórványban is megemlékezünk március 15-re, a márciusi ifjakra. Én hálás köszönettel tartozom a Muzslai Petőfi Művelődési Egyesületnek. Ugyanakkor jó látni, hogy itt vannak a fiatalok is a fiúkollégiumból, és az egyházzal való együttműködés is folytatódik ezen a településen, mint ahogy az volt korábban is – hangsúlyozta Kovács Elvira.
Kerekes József, a VMSZ alelnöke is megtisztelte jelenlétével az ünnepséget:
-177 év távlatából nagyon fontos, hogy átéljük azt, amit akkor, hajdanán is átéltek a márciusi ifjak, mert tudjuk, hogy kihívások előtt állunk, és ez mindig is így van. De mi, magyarok minden magyarlakta településen ezen időszakban – már a múlt szombaton elkezdtük, és egész hétig tartóan – mindenhol, ahol magyarlakta település van, megemlékezünk a márciusi történtekre, mert ha azok a forradalmi pillanatok akkor nem zajlottak volna le, nem biztos, hogy ma itt lennénk, ahol vagyunk – fogalmazott Kerekes József.
Az ünneplő közösség utána a Szűz Mária Szent Neve templomban hálaadó szentmisén vett részt, amelyet alkalmi műsor követett. Felléptek a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület szakcsoportjai, valamint a Petőfi a szívünkben elnevezésű szavalóverseny legjobb szavalói.
A nagybecskereki magyarság a katolikus temetőben emlékezett
Nagybecskereken a katolikus temetőben 14. alkalommal koszorúztak, Szemere Pál honvédőrnagy emléktáblájánál gyűlik össze a magyarság, ahol emlékeznek az 1848-49-es szabadságharcra és forradalomra. Kerekes József, a VMSZ alelnöke is a koszorúzók között volt.
-Mindenféleképp nekünk, főleg a szórványban élőknek, nagyon fontos, hogy ezekről az eseményekről megemlékezzünk, akár 177 év távlatából is, mert nekünk ezúttal is a márciusi ifjak elszántságából, erejéből és összefogásából kell merítenünk, hogy megmaradjunk. Ez különösen jellemző egy szórványtelepülésre, mert itt tudjuk, hogy Nagybecskereken is már a magyarok szórványban élnek, és minden ilyen esemény, ami az önazonosságot és a nemzeti identitást erősíti, fontos számunkra – hangsúlyozta Kerekes József.
A katolikus temetőben a megemlékezés szervezője a nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesület. Jenovay Lajos, az elnök elmondta, mint az utóbbi évekhez hasonlóan, idén is a nagybecskereki magyarság ezen a helyszínen emlékezik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének az évfordulójára, már azért is, mert 1848-ban Nagybecskerek környékén is zajlottak forradalmi események:
-A szabadságharc első győztes csatája a perlaszi csata volt, ahol a magyar honvédsereg győzelme megerősítette a hazai felszabadító törekvéseket, és növelte a nép bátorságát a Habsburg-hatalom ellen. Ezen csatában szerzett sérülésébe halt bele Szemere Pál honvédőrnagy, akinek az emléktáblája előtt tisztelgünk és tesszük ezt 1848 hősei előtt is. Kisazaron született 1804-ben. Édesapja Szemere István, Zemplén vármegye alispánja, édesanyja Máriássy Klára. Szemere Pált a forradalomban a 10. honvédzászlóalj őrnagy-parancsnokává nevezték ki, a bánsági harcokban vett részt. 1848. szeptember 8-án hunyt el Nagybecskereken a perlaszi ütközet során szerzett sérüléseibe. Perlasz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a szerb felkelők hadműködésének középpontjaként, több véres ütközet színhelye lett:1848. szeptember 2-án Kiss Ernő, a bánsági magyar hadak vezére, 4000 emberével véres küzdelem után bevette a perlaszi sáncokat, melyeket Drakulics szerb felkelővezér parancsnoksága alatt, mintegy 5000 ember védett. A győzelem után a magyar sereg bevonult a városba, melynek lakossága fehér zászlóval fogadta. Az ő példája ma is inspiráló erőként hat ránk – nyugtázta beszédében a Petőfi MME elnöke.
Az emléktáblánál Kerekes József a VMSZ, Molnár Attila az MNT, és Bukovics Éva a nagybecskereki Petőfi MME nevében koszorúzott.
- Kónya-Kovács Otília
Emlékműsor és koszorúzás Lukácsfalván
Lukácsfalván március 14-én került sor az 1848/49-es magyar szabadságharcra és forradalomra való megemlékezésre. Az emlékező közösséget Bodó Szilvia, a helyi közösség titkára köszöntötte, majd Molnár Attila, a Magyar Nemzeti Tanács tagja szólt az egybegyűltekhez.
– Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Magyarország és a magyarság újkori történetének egyik legmeghatározóbb eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Ekkor mutatkozott meg először a magyar nép összetartó ereje, ekkor ébredt fel nemzettudata, szabadság szeretete és büszkesége. Legyen a márciusi ifjak, az akkori magyar társadalom harca példakép számunkra, hiszen az összetartó és összefogó erőre, bátorságra, elkötelezettségre és a nemzeti öntudat felismerésére manapság is óriási szükség van – emelte ki az MNT tagja.
Ezt követően alkalmi műsorra került sor, melyben szavalatokkal felléptek Palatinus Vivien, Kovács Viktor, Bakos Áron és Bakos Lóránt. A műsor után a helyi közösség épületén lévő Petőfi-mellszobornál a Vajdasági Magyar Szövetség, az MNT, a VMSZ lukácsfalvi helyi szervezete, a Fehér-tó HÁKE, a Helyi Közösség Tanácsa és a helybeli nyugdíjas-egyesület képviselői helyezték el a kegyelet virágait.
Ami az elmúlt egy évet illeti, Lukácsfalva helyi közösség területén több munkálat folyt, és több esemény lett megszervezve: új esőlevezető-csatornákat szereltek fel a helyi egészségügyi otthonra, utakat javítottak, tatarozási, meszelési munkálatok folytak a helyi közösség épületében, helyre lett állítva az áramellátás, tavaszi faluszépítést szerveztek, a gyerekeknek megtartották a húsvéti és karácsonyi foglalkozásokat, a romániai Csíkszentkirály testvértelepülés jóvoltából székelykaput állítottak a falu központjában, megajándékozták a legidősebb polgárokat és még sok minden mást. Az említett tények is bizonyítják, hogy eme település lakossága habár számbelileg fogyatkozik, tenni akarásban mégis erős és kitartó.
- Borbély Tivadar
