Rendhagyó megemlékezés volt február végén a Muzslai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületben, ugyanis három nagyon népszerű régi zenekar tagjaira emlékeztek, mégpedig a Szabó, a Kaip és a Kocsis zenekarban játszottakra, néhai muzsikusokra. Az estet a helyi tanács álmodta meg, és karöltve a helybeli Líra Zenészek és Énekesek Egyesületével valósították meg, olyan módon, hogy alakítottak egy Nagy Akusztikus Zenekart.
*Annak köszönhetően, hogy Muzslya Helyi Közösség tanácselnöke is a muzsikusok egyike, egy nagyon szép rendezvényre került sor. Valóban összegyűltek a régebbi zenészek, néhány fiatallal karöltve, és három zenekarra emlékeztek – nyugtázta örömmel Palatinus Ervin, tanácselnök.
– Meg vagyok kicsit hatódva, mert tulajdonképpen a 80-as évek hangulata volt a teremben. Örülök, hogy a terem tele volt, mert azok az emberek, akikről megemlékeztünk, megérdemlik, ez a három zenekar, a Kocsis, a Kaip és a Szabó zenekar valójában megérdemlik. De nemcsak, hogy megemlékezzen róluk Muzslya lakossága, hanem emlékezetben is tartsa őket még jó sokáig, mert tulajdonképpen ők évtizedeken keresztül vitték a magyar nótát, a magyar érzelmeket, mert jól tudjuk: a magyar ember, mikor sír, akkor is dalol, de mikor örül, akkor is dalol. Nekik köszönhetően mi is megtanultuk tőlük a szép nótákat, majd pedig átvittük a még fiatalabbakra, akik fölléptek, mert voltak fiatalabb zenészek is. Tehát most mondanám Kaip Jani bácsinak, meg a többinek is, hogyha hallanák, hogy jó munkát végeztek az évtizedek során. Néhány évvel ezelőtt indult be ez a helyi zenészekről megemlékező sorozat, először Boldizsár Károly, majd Balázs János emlékére tartottak estet. Számba véve a zenészeket, énekeseket és zenekarokat, Muzslyának nagyon nagy múltja van. Valamikor a ’70-es, ’80-as években 16 zenekar is föllépett a zenészbálban. Sok zenész volt, de ma is hál’ Istennek a jó zenészekből nincs hiány Muzslán – mondta a tanácselnök.
Palatinus Aranka helytörténészként készült erre az alkalomra, és a régi gyűjtéseit vette elő, mert ismerte jól a három zenekar tagjait, és az összegyűjtött adatokat meg is osztotta a közönséggel.
– Nagy örömmel tettem eleget a felkérésnek, és nagyon örülök, hogy beszélhettem mind a három zenekarról, mivel személyesen is ismertem őket. Muzslyán annak idején annyi kocsma volt, hogy minden zenekarnak volt munkája bőven. Kezdetben tamburazenekarok és citerazenekarok működtek. Sok-sok éven át erősítők, hangosítók nélkül muzsikáltak a zenészek, és azok voltak a nagyon szép zeneszámok, meg a lakodalmakban is még nem volt az erősítő, bálokban is erősítő nélkül szólt a muzsika, és ahogy említettem, a zenész szeretetből is muzsikál, de közben pénzkeresési lehetőség is adott volt. Muzslyán többek között egy nagyon szép magyar nóta, hallgató volt, amelyet sokan szerettek, hogy Darumadár fenn az égen, magasan száll, szépen szól, és persze, ha nem voltak megelégedve a zenészek, a zenekar tagjai, ez ilyen szállóigévé vált, hogy ezért a pénzért a darumadár bizony alacsonyan száll – mesélte ezt a kedves kis történetet a helytörténész.
Az emlékest alkalmával a színpadon az egyik legidősebb muzsikus Duga István volt, aki aktívan még a mai napig is zenél, előveszi a hegedűjét.
-A Szabókkal kezdtük, az iskola igazgatója, Horváth tanár úr tanított bennünket az iskolában. Úgyhogy én addig muzsikáltam velük, míg be nem rukkoltunk. Berukkoltunk, Szabó Karcsi meg én, de ő előbb hazajött a katonaságból, és így elfoglalhatta a zenekarban a helyét. Tehát a Szabóknál kezdtem, Juhász Péternél, a Sütőknél, és utoljára a Sáriékkal muzsikáltam. A gyerekekből csináltunk egy zenekart, Pali, a barátom volt, azt mondja, gyere el, nézd meg azokat a gyerekeket, tehetségesek, muzsikálhatnánk velük együtt. Nagyon tehetségesek voltak, két év alatt úgy megtanítottuk őket, mi idősebbek, hogy lakodalmakat is tudtunk játszani. Annyi lakodalmunk volt, hogy alig győztük, és én 23 évet lemuzsikáltam a Sáriékkal. Aztán egészségügyi gondok miatt kénytelen voltam lemondani a lakodalmakat, de mivel nagyon szeretem a zenét, betagosodtam a hagyományápolókhoz, és ott muzsikálgatunk, a mai napig – mondta Duga István.
- Kónya-Kovács Otília
