Kalapis Sztoján atyáról, szalézi szerzetesről, muzslyai plébánosról sokan hallottak, határon innen és túl. Arról, hogy mit tett a muzslyai közösségért, a bánáti, vajdasági fiatalokért, fiúkért. Mindezt már nem kell ecsetelni, mert a köztudatban van. Azt, hogy paltyán bolgár, már lehet, hogy kevesebben tudják. Ritkaszámba megy, hogy más nemzetiségű a magyar közösségért kiálljon, tegyen, gyarapítsa, hogy a híveknek jó legyen.
Július 14-én elbúcsúzott szeretett közösségétől, hálaadó szentmisét szolgáltattak a szalézi atyák, és eltávoztak Muzslyáról a rákövetkező napokban, Szlovéniába. Sztoján atya Veržej faluba. Nem sokkal előtte beszélgettünk, a gyermekkorát idézte először.
-A családban tizenketten voltunk gyerekek, aztán még a két szülő. Úgy volt, hogy a három legfiatalabb még nem is született meg, mikor már a legidősebb nővér férjhez ment. A házban a szüleinken kívül mindig voltunk vagy heten, nyolcan. Szegény család voltunk. Édesapánk dolgozott a vállalatban az utászoknál, édesanyánk meg velünk volt, gyerekekkel. Kijárt a mezőre, kukoricát kapáltunk, arattunk, gondoskodtunk arról, hogy télire legyen valami az egész család számára. Mikor nem voltak a szülők otthon, nem volt idősebb tőlem senki, akkor én voltam az, aki kiadtam a reggelit, az ebédet, a vacsorát, mert vacsorát is készítettem, főztem, hogy mikor hazajött az egész család, akkor tudjunk vacsorázni. Ez volt a gyerekkorom, aztán iskolába mentem, magyar osztályba, pedig nem is tudtam magyarul, majdnem semmit. Nagyon keveset. Volt egy jó tanító nénink, Vokler Ilonka, aki nagyon sokat segített, elsajátítottam a nyelvet, és magyarul fejeztem be a negyedik osztályt, aztán mindnyájan – szlovákok, magyarok, bolgárok – egy osztályba kerültünk, azaz szerb tagozatra jutottunk, és akkor szerb nyelven tanultunk ötödiktől nyolcadikig.
*Mikor döntötte azt el, hogy a papi hivatást vállalja? Mi volt az, ami meghatározta azt, hogy milyen pályára lép?
-Az alsó osztályban volt egy olyan papunk, egy szalézi szerzetes, Horváth Toncsek atya, aki nagyon tudott foglalkozni a gyerekekkel, és nagyon sokat segített, hogy láttam, hogy a gyerekekkel hogyan foglalkozik, és akkor nekem az nagyon megtetszett. Ez volt a vonzerő, hogy a papi pályát válasszam. Erre emlékszem, tudom, hogy ez így volt. A nyolcadik osztály befejeztével Szlovéniába küldtek, mert ott volt a szalézi gimnázium, utána a teológiára jártam, Ljubljanában. A pappá szentelésem Erzsébetlakon volt, és mivel tudtam magyarul, ezért a főnökeim ide rendeltek engem Muzslyára. A papi pályámnak volt más állomása is: Bókát elláttam, Módoson és Nezsényben is szolgáltam, meg a körülöttük lévő falvakban, egészen Ólécig. Amikor lehetett, autóval utaztam, de aztán, amikor nem volt üzemanyag, kerékpárral. Muzslyáról egész Ólécig is elbicikliztem, mentem temetni egy alkalommal, kerékpárral, 70 kilométer egy irányba. Módosra is meg Nezsénybe is jártam kerékpárral. Öt évig voltam plébános azokban a falvakban.
*Az előbb, említette Toncsek atyát, hogyan foglalkozott a gyerekekkel, de különben is a szaléziaknak valójában ez az egyik erénye, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekek nevelésére. Az oratóriumok Muzslyán, Erzsébetlakon mindig is nagyon közkedveltek voltak. Ezekről mit mondana?
-A karizmánk, azaz a küldetésünk, isteni ajándék, amelyet Don Bosco átpalántált a szaléziak életébe, hogy a fiatalokkal foglalkozzunk, a gyerekekkel, a neveléssel. Az ő idejében tudni kell, hogy voltak borzasztó helyzetek. Ott is voltak nagycsaládok Olaszországban, Torino környékén, és mindig a legidősebb gyereknek fel kellett találnia magát, már tizenkét évesen dolgozniuk kellett. Kihasználták őket, becsapták, és néha lopniuk kellett, hogy megteremtsék a mindennapi kenyeret. Don Bosco ezt a helyzetet látván, felkarolta a gyerekeket, megalapította a szalézi szerzetesrendet, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal. Don Bosco óta a mai napig 16 ezer szalézi működik szerte a világon ezzel a karizmával, hogy a fiatalokat segítsük, hogy a fiataloknak biztosítsunk szebb jövőt.
*Tudjuk, hogy Muzslyán sem volt mindig úgy, mint manapság…
-Itt Muzslyán is az elejében tilos volt a foglalkozás a fiatalokkal a hittanon kívül. Hittan volt a plébánián, na, azt még tolerálta a kommunista vezetőség, a ministránsokkal is még lehetett foglalkozni, de már valami mást nem lehetett elkezdeni. Én 1987-ben jöttem Muzslyára, akkor már elkezdtem álmodozni, hogy létre kell hozni a cserkészeket, és akkor létrehoztam a cserkészcsapatot itt Muzslyán. Az volt az első cserkészcsapat keresztény alapokon, amit elindítottunk itt Vajdaságban. És gomba módon jöttek létre a cserkészcsapatok. A mai napig a cserkészet még mindig egy jó mozgalom azoknak a gyerekeknek, akiknek ez megfelel, akik jól érzik magukat ott, azoknak jó nevelési módszer. Aztán Muzslyán is megszerveztük az első oratóriumot 1995-ben, és tetszett a gyerekeknek, pláne azoknak, akik nem tudtak elmenni nyaralni, nehéz körülmények között éltek. Ők legalább eljöttek az oratóriumba, ahol jól érezték magukat, egész nap volt valaki, aki foglalkozott velük.
* Itt van a kollégium. Önöknek köszönhetjük azt, hogy a bánsági fiúk itt találnak második otthonra, Muzslyán, az Emmausz fiúkollégiumban.
-Először a nővérek, Gizella nővér meg a társai alapítottak egy kollégiumot a lányok számára. Majd néhány évre rá a püspökségen, Huzsvár László volt akkor a püspök, a papi tanácson, elhangzott, hogy a fiúknak is kellene hasonló kollégium, hogy ők is kapjanak egy ilyen lehetőséget a továbbtanuláshoz. 1997-ben elkezdtünk keresni helyet, és ott a papi tanácson rögtön meg is született a döntés, hogy legyen az Muzslya, mert közel van a városhoz, telek van, nem kell vásárolni telket, buszjárat van, szaléziak, úgyis az ifjúsággal foglalkozunk. Magyarországon hallották ezt. Látták a törekvést, jöttek ellenőrizni, és amikor látták, hogy már ennek a kollégiumnak az alapja ki van öntve, akkor nagy lelkesedéssel mondta Csete Örs úr, hogy ilyet még nem látott. Senki közülünk nem magyar, tehát szlovén papok meg egy bolgár, és akarnak a magyar fiúknak építeni kollégiumot. Ez erős adu volt a kezünkben, és kértünk segítséget, támogatást. És elértük a célt.
*Nagyon sokunkat megdöbbentett az a hír, hogy utánpótlás híján, a szalézi rendet visszahívják Szlovéniába, július közepétől pedig átadják a plébániát a verbita atyáknak.
-Az az igazság, hogy szlovéniai szalézi papok nem akarnak tanulni magyarul. Nehéznek tekintik, nehéz számukra, hogy megtanulják a magyar nyelvet, a magyarországi szaléziak pedig kevesen vannak. Van 12 magyar szalézi, 12 indiai meg vietnámi és afrikai pap. Úgyhogy a magyar nyelv nélkül itt nem boldogul az ember. Kértük a tartományfőnököt, keressen valakit, aki szeretne tanulni magyar nyelvet, de nem sikerült. Kértük a magyarországiakat, hogy segítsenek, de azok se hajlandóak, mert egyszerűen nem győzik ott sem a munkát. Így történt meg, hogy minket elvisznek innen, helyünkbe pedig a verbiták jönnek. A kollégiumot nem akarják átvenni, nem győznék, mert a plébániai munka felöleli Muzslyát, Erzsébetlakot, Lukácsfalvát, Écskát, és a Savio Szent Domonkos templomot. Ez kettőnek már eléggé nagy „falat”.
*Ön hová megy?
-Szlovéniában van hét közösség, és én ott leszek Veržejben, Lendvától egy húsz kilométernyire, a Mura folyó jobb oldalán. Kaptam egy évet a tartományfőnöktől, az az úgynevezett „szombati év”, úgy nevezzük mi. Azt jelenti, hogy teljes nyugalomban leszek, csak kevés szentmisét, esetleg temetést tudok elfogadni, de többet nem, hogy pihenjek. Tudniillik, hogy én már harminc éve nem voltam szabadságon, egyszerűen nem győzöm. Az orvosok úgy fogalmaztak, hogy ez kiégés, ez egy ilyen meghatározás az orvosok oldaláról, hogy egyszerűen nem megy, ha nem pihenek. Veržejben már többször voltam, tehát tudom, hova megyek.
Sztoján atyától elbúcsúztak a helyi közösség tanácsának tagjai is, a barátságos beszélgetés közben arról is szó esett – a kapcsolat megmarad.
- Kónya-Kovács Otília
Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért díjban részesült Sztoján atya augusztusban, Budapesten, miután elbúcsúzott a muzslyaikatól. A megindoklásban ez áll: Kalapis Sztoján atya nevéhez fűződik a szórványgondozásban és a nagybecskereki anyanyelvű oktatás folyamatosságának megőrzésében kiemelt szerepet játszó muzslyai Emmausz Kollégium kialakítása, működtetése és fejlesztése. A szalézi szerzetes fontos szerepet játszott a vajdasági cserkészet újjáélesztésében és a magyar ifjúság nevelésében. Az említett tevékenységek kapcsán végzett áldozatos munkája elismeréséül kapta a díjat Kalapis Sztoján.
