„Szeressük egymást, gyerekek, hisz minden percért kár”


November 20-án ünnepelték a muzslyai Szent Erzsébet Szeretetház nagykorúságát

         Az idősek hónapjában, október elején msgr. Mirko Štefković, nagybecskereki megyéspüspök látogatást tett a Boldogasszony Iskolanővérek muzslyai zárdájában, amely egyben otthona is a Szent Erzsébet Szeretetháznak. A hetente odajáró idős, magányos személyek minden találkozó elején eléneklik- meghallgatják Seress Rezső „Szeressük egymást, gyerekek” című dalát. A Szeretetház megálmodója, vezetője  Gizella nővér nagy szeretettel beszélt az otthonról és látogatóiról is:

         – Mi már lassan húsz éve, hogy összejövünk minden szerdán. A Szent Erzsébet Szeretetház tagjai közül már sokan odaát vannak, sokan betegek, nem tudnak eljönni, persze vannak új tagok is. Mi nagy-nagy szeretettel várjuk őket, mindig örülünk, hogy együtt lehetünk, elhozzuk magunkkal örömeinket, gondjainkat, bánatunkat. Itt egy kicsit kibeszélgetjük, kisírjuk magunkat, elimádkozgatunk, és nagyon jól érezzük magunkat. Azt is el szeretném mondani, hogy Szent Pál apostol a korintusiakhoz írt levelében azt mondja: „szóljak bár angyalok vagy emberek nyelvén, ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok…” Tehát ez az a szeretet, ami minket összehoz, ami minket összetart és ami el fog bennünket kísérni egy másik szebb életbe is. Mindannyiunkban van ebből a szeretetből, meg tudjuk egymással osztani, egymásnak át tudjuk adni, és ez olyan szép, mikor szerdán jövünk, mindenki mosolyog, üdvözöljük egymást. Az olyan szép, mikor látjuk, hogy tényleg itthon érezzük magunkat. Ennek én nagyon örülök, és örülök, hogy itt vagyunk, együtt, melegben vagyunk, beszélgethetünk. Természetesen mindig vannak terveink is, szeretnénk sok mindent megvalósítani. Az álom egyszer valóra válik. Egyes álmaink már beteljesültek, a többiek még váratnak magukra.

*Mondjon valamit ezekről az álmokról és arról, ami eddig beteljesült?

         – A kis házból átjöttünk ide, és itt nekünk nagyon jó, melegben vagyunk. Ami másik álmunk volt, hogy a Caritastól elkaptuk a kombit, és szinte minden szerdán két kombival elhozzák az időseket hozzánk, mert bizony sokan vannak, akik másképpen nem tudnának eljönni. Természetesen ez nekünk nagyon nagy segítség. Hozzák őket, meg jönnek értük, és hazaviszik őket. Ez nekik sokat jelent, mert ha fúj, ha szakad az eső, mi itt vagyunk. Tehát a kombi jön, várjuk őket, a nénikéink már startolnak, reggel 7 óra után jönnek biciklikkel, és készítik az időseknek az uzsonnát, kávét, teát. Hogy mi a tervem a jövőben? Nagyon szeretném, ha többször is összejöhetnénk, és ha néha egy-egy ebédet tudnánk biztosítani az időseknek. Ez egyelőre várat magára. Meg azt is szeretném, ha kicsit többet tudnánk együtt kirándulni. Én is azt mondom, addig menjünk, amíg bírunk. Az idén voltunk is egy kiránduláson, Doroszlóra mentünk. És bizony, hogy Doroszló – már bocsánat a kifejezésért, de „ nem egy köpésnyire van” … Őszintén megmondom, nagyon féltem, mert lehetett volna baj is.  A sok idős nénivel útnak indultunk, de mindnyájan kibírtuk. Nem volt semmi bajunk, és mindnyájan jól éreztük magunkat, nagyon boldogok voltunk, sokat sétáltunk. Magunk voltunk, kértünk egy szentmisét, nagyon szép volt. Lementünk a szent kúthoz, megmosta ki a szemét, ki a térdét. Tehát együttéreztünk, megtudtuk, mit jelent az, hogyha fáj, és azt is tudjuk, ha egymásnak segíteni kell. És ez is a szeretetnek a jele.

*Itt nagyon szép minden, ebben az új otthonukban, és látom, hogy ott az oltár. Ebben a hónapban kezdődött, és havonta egyszer lesz szentmise…

         – Igen, volt nálunk az új püspökatya, meglátogatott bennünket, én meghívtam, és nagyon örülök, hogy elfoglaltságai ellenére is eljött hozzánk, ő engedélyt adott, hogy tarthatunk oltári szentséget. Azelőtt is a kápolna kész volt, de nem lehetett, és most van oltári szentségünk, nekünk, nővéreknek sokat jelent. Havonta egyszer, első szerdán. Ezt én kértem Éliás atyától, hogy ne csak nekünk négyünknek misézzen, hanem olyankor misézzen, mikor a nagy családom itt van. Én mindenkinek mondom, hogy nekem két családom van. Az egyik kis család a nővérközösség, a nagy család meg a Szeretetház. Tehát én örülök, mikor itt vagyunk.

         Közben azt is elmondták, hogy a létszám mindig 25-30 között van, ami egy igencsak szép szám. Látogatásomkor Bajtai Ilona egy alkalmi verset is felolvasott, szép gondolatokat, egy kis visszaemlékezést nemrég elhunyt férjére, és mint a végén megerősítette, ő is a Szeretetházban kap egy kis vigasztalódást, erőt a továbbiakhoz. Hallai Magdolna, József Attila: Mama című versét mondta el fejből. Csíkos Anna a Szeretetház egyik idős tagjáról szólt, mégpedig Varga Annáról, aki 93  évesen egyedül látta el magát, dolgozgatott a kertjében, tett-vett az udvarán, és tavaly már érezte, hogy nem bírja tovább, ekkor segítséget kért, hogy be szeretne menni az idősek otthonába. Az idén, Anna-napkor beköltözött. Ez a történet is az egymás közötti szeretetről szól, hiszen bekísérték az otthonba, és az idős Anna nénit új otthonában is szeretettel fogadták. Mindenkit örömmel tölt el, hogy nagyon jól érzi magát. Kardos Irén elmondta, hogy ő fél éve jár a Szeretetházba:

         – Nagyon nagy szeretettel jövök ide. Itt tényleg sok szeretetet kapok, mindenki szívesen fogad, és ha valakinek valami problémája van, ügye-baja, mindent megosztunk, elmondjuk egymásnak, segítünk egymáson. Nagyon sokat imádkozunk az elhunytakért, az élőkért, a szeretetház tagjaiért, a családokért, a békéért, az ismerős személyekért, a papokért, mindenkiért.

         Boldizsár Rozália egy részletet olvasott fel Harmath Károly atya vezércikkéből, a Hitéletből, Zónai Rozália pedig azt is elmondta, hogy csak akkor hagyja ki a szerdai találkozást, ha valami miatt a kombi nem tud menni érte, mert különben másként nem tud eljutni sehova. Kapusi Ilona pedig saját szavaival ecsetelte, neki mit jelent a Szeretetház, és hogy mekkora adag szeretettel sürögnek-forognak a konyhában, mert minden szerdán uzsonnával várják a néniket. Közben azt is elmondták, hogy az idei évben búcsúkor a Szeretetházból Szarvák Juliannát javasolták a Faludíjra, amit meg is kapott a tagjuk.

         Erzsébet napján, november 20-án a kis közösség megünneplte fennállásának 18. évfordulóját.

  • Kónya-Kovács Otília