Herceg János Irodalmi Díj Kovács Jolánkának


         A zombori Bielitzky Károly Városi Könyvtárban a Dunatáji Herceg János Nap keretében október végén átadták Kovács Jolánkának, muzslyai írónak, műfordítónak, irodalomszervezőnek a Herceg János Irodalmi Díjat. Az alkotás Mraković Péter akadémiai szobrászművész műve.

         Az ünnepségen L. Móger Tímea, a bírálóbizottság elnöke mondott méltatást:

         – Kovács Jolánka muzslai írónő szakmai érdemei különös jelentőséggel bírnak, ha azt vesszük figyelembe, hogy bánáti kisebbségi létben alkot, sors-, avagy pályatársai, Sziveri, Cs. Simon István, N. Czirok Ferenc nyomdokain. Az írónő, novellái zömében a társadalom peremére szorult, hátrányos helyzetben élő gyerekek és felnőttek megrázó történeteit veti papírra. Nem csak kivételes beleérző képességről tesz tanúságot, hanem szinte azonosul írásainak hőseivel, akik a szó szoros értelmében hősök mind, mondhatni született túlélők –  hangzott el a méltatásban, de ugyanakkor a többi tevékenységét is méltányolta a bírálóbizottság (L. Móger Tímea, dr. Silling István és Bordás Győző), hisz Kovács Jolánka tankönyveket írt, tanárként, könyvtárosként, művelődésszervezőként is szerepelt a közösségében, de több mint negyven műfordításkötete is napvilágot látott, a 67. Belgrádi Könyvvásáron az idén három kötetét mutatták be.

         Kovács Jolánka a Herceg János Irodalmi Díj átvétele után köszönetében kifejtette, hogy amikor megtudta, hogy őt díjazták, kérdések sora vetődött fel benne: vajon tettem-e, dolgoztam-e én eleget, valóban kiérdemeltem-e, hogy ilyen rangos vajdasági irodalmi díjban részesüljek?

         – Ez a díj Herceg János vajdasági (jugoszláviai) magyar író, szerkesztő, műfordító nevével fémjelzett, kinek életműve rendkívül gazdag volt, aki fáradhatatlan lelkesedéssel, folyamatosan írt szinte hetven éven át, a prózai irodalmi műfajok szinte mindegyikét magas szinten művelve – s éppen ezért nagyon megtisztelő számomra ez az elismerés. Azt hiszem, ez utóbbi a legmegfelelőbb kifejezés arra, miként élem meg azt, hogy ebben a díjban részesülök. Aki művelődésszervezéssel foglalkozik, ír, irodalmi műveket fordít, könyveket szerkeszt, nem díjért vagy elismerésért teszi: mindez az élete részévé válik, élteti, erőt ad a mindennapokhoz, más (elviselhetőbb) fényben látja az őt körülvevő világot, az embereket, emberi kapcsolatait. Én ezt egyszerűen úgy szoktam mondani, hogy „így kap levegőt” – hangzott el Kovács Jolánkától.

         A díjkiosztó hivatalos része után a bírálóbizottság tagjai elbeszélgettek a díjazottal.

  • Kónya-Kovács Otília