A május és a június az év legszebb időszakai közé tartoznak. A természet újjászületése, a virágba boruló kertek, a hosszabbodó nappalok és a korai nyár érkezése mind a megújulás örömét hozzák magukkal. Ebben a szívet melengető időszakban azonban helyet kap a búcsúzás megható pillanata is, amikor egy újabb nemzedék köszön el az iskola falaitól, tanáraitól és diáktársaitól.
A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola mindkét épületében nemrégiben tartották meg a nyolcadikos tanulók hagyományos ballagási ünnepségét. Az eseményen a végzős diákok mellett szülők, nagyszülők, rokonok, tanítók és tanárok is szép számban megjelentek, hogy együtt legyenek részesei ennek az emlékezetes alkalomnak.
Az ünnepség kezdetén Rice Májer Klementina igazgatónő köszöntötte a jelenlévőket és a ballagó diákokat. Beszédében kiemelte az elmúlt nyolc év közös munkájának jelentőségét, a tanulók kitartását, fejlődését, valamint azt a tudást és értékrendet, amelyet magukkal vihetnek életük következő szakaszába. A köszöntőt követően alkalmi búcsúműsor vette kezdetét. Az iskola hetedik osztályos tanulói megható szavalatokkal, énekekkel és jókívánságokkal búcsúztak egy évvel idősebb társaiktól.
A nyolcadikosok nevében elhangzott búcsúbeszéd különösen megható pillanata volt az ünnepségnek. A végzősök hálával és szeretettel emlékeztek vissza az elmúlt nyolc évre, megköszönve pedagógusaik fáradhatatlan munkáját, türelmét és gondoskodását.
– Nehéz szívvel és elszorult torokkal állunk most itt azzal a feladattal, hogy elköszönjünk ettől az iskolától. Nyolc évvel ezelőtt megszeppenve léptük át az iskola kapuját, megfogtuk tanító nénink kezét, és kíváncsian vártuk első szavaikat. Azóta számtalan élménnyel, tudással és tapasztalattal gazdagodtunk. Tanítóink és tanáraink nagy türelemmel és szeretettel vezettek bennünket, segítettek megtalálni erősségeinket, és megtanítottak arra, hogy álmainkért és céljainkért mindig kitartóan kell dolgoznunk. Az itt töltött évek emlékei örökké velünk maradnak – hangzott el a végzősök búcsújában.
A hagyományokhoz híven a ballagók tarisznyájába ezúttal is bekerültek a jelképes útravalók. Az idézet az élet bölcsességeit, a pogácsa a mindennapi kenyeret és a gondoskodást, a ceruza a megszerzett tudást és a további tanulást, az aprópénz a boldogulást, míg a maréknyi föld a szülőföldhöz való kötődést és az otthon szeretetét jelképezte
Az ünnepség végén a végzősök még egyszer végigjárták az iskola folyosóit és tantermeit, ahol életük meghatározó éveit töltötték.
